-        Az a lány hazudik, egyáltalán nem várandós, főképp nem tőlem! – sziszegte Sirius felháborodva. – Mikor láttad legutoljára? Egyetlen egyszer voltam vele, mert ittam, ő pedig kihasználta az alkalmat, és bemászott az ágyamba minden előzetes nélkül! Akkora hasa lehetne, mint neked, de ő még mindig olyan vézna, mint annak előtte! A saját öcsémmel végigasszisztáltam már egy terhességet, ne akarjatok ti nők átvágni engem, mert nem fog menni! Nincs olyan nő, akinek az ötödik hónap táján ne lenne egy hatalmas hordónyi dudor a hastájékán! És Denise-nek tegnapelőtt sem volt!

-        Az estélyükön panaszolta el nekem, mit műveltél vele, és meg is mutatta a pocakját! – tiltakozott Lizy hevesen, aztán hoppanáltak, majd folytatta. – Ha találkoztál vele akkor, látnod kellett, mi van rajta! Ő maga mondta, hogy kénytelen volt sokkal bővebb ruhába bújni, mert kényelmesen kellett öltöznie a bába szerint!

-        Nem is tudom, miért nem tudok hinni neki, Liz – prüszkölt hatalmasat a megvetéstől és undortól Sirius. – Lehet, hogy téged sikerült átvernie, de engem nem tud! Alkoholt ivott legalább háromszor az este folyamán! Mikor volt pofája a közelembe jönni, éreztem a leheletén az italt! És egy ilyen ringyó majd pont a bába tanácsára vesz fel olyan borzalom ruhát szerinted? Ha babát várna, amit nem vár, azt is illene tudnia, hogy az alkohol tilos ilyenkor! Talán összekaparta a fejecskéjében az agyának a morzsáit, és eszébe jutott egy párnát dugni a ruhája alá! Én nagyon jól tudom, hogy nem ejtettem teherbe őt, se mást! Mindig varázslatot használok, ami 200%-os, és aznap éjjel is használtam, emlékszem!

-        Ha részeg voltál, talán emlékezhetsz a bűbájra, de mi a garancia rá, kedves Sirius, hogy a pálcádat nem fordítva vetted a kezedbe, vagy hogy hatott is az a varázslat?

-        Kézzel teszem fel mindig, Liz, és sosem fordulhat elő, hogy ne működjön – jelentette ki Sirius határozottan. - Mert a kézvarázslat egyik ajándéka, hogy a leggyengébb változatú bűbáj is sokkalta erősebb, mint a pálcával alkalmazott. Tegyük fel, hogy talán nem volt eléggé erős a bűbájom. Ha pálcát használok, aggódhatnék. Ám, mivel kézzel tettem rá, még gyengítve és tökéletlenül is hatásos volt.

-        Ennyire magabiztos lennél? – vigyorodott el gúnyosan a lány. – Meglepetés fog érni, mikor majd beállít hozzád a fiaddal, Sirius.

-        Hozzám ugyan nem fog, főképp nem egy babával, és legfőképpen nem az én gyerekemmel! – mondta Sirius mogorván. – Denise csak kitalálta a kis meséjét, ennyi. Nem dőlök be neki, mint ahogy szeretné. És ezzel vége is a történetnek. Nos, fogj hozzá! Mi olyan életbevágóan sürgős, Liz?

-        Röhejesnek fog tűnni, azok után, amit eddig mondtunk egymásnak, Sirius – nyögte ki a lány lehuppanva Sirius ágyára.

Végigdőlt az ágyon, és megdörzsölte a homlokát. Sirius leült mellé. Eddigi dühe elpárolgott, ahogy észrevette, mennyire megviseltnek tűnik Lizy most, hogy levetette az álarcát, amit Wendy miatt vett fel.

-        Hoznál egy kis gyümölcslevet, Sirius? – mormolta Lizy a pocakjára simított kézzel. – Ha csak víz van, akkor inkább varázsolj, kérlek, mert hónapok óta nem vagyok képes vizet inni. Rosszul leszek tőle. Megárthatott nekem a feszültség, nagyon émelygek.

-        Akkor ülj fel, hajtsd le a fejed, és sóhajts mélyeket – javasolta Sirius gyengéden, miközben visszajött a konyhából a baracklével. Letette az éjjeliszekrényre a poharat, odaült a lány mellé, és masszírozni kezdte a hátát, ahogy régen anyjáét.

-        Honnan tudsz te ilyeneket, édesem? – sóhajtott fel jólesően Lizy. – Máris sokkal jobb!

-        Mondtam már, hogy Jamie-t nekem kellett pesztrálnom. Már akkor is, amikor még anyám pocakjában leledzett – mosolyodott el Sirius kuncogva.

-        Ha a tiéd lenne a babám, biztos jó apja lennél – motyogta Lizy, és sóhajtva odabújt Siriushoz.

-        Csak véletlenül fogant, vagy akartad a babát? – kérdezte meg halkan Sirius.

-        Véletlen volt, de akarom őt. Kisfiú lesz – szipogta a lány felnézve Siriusra. – És Bob is akarta. Nem tudom felfogni, hogy hagyhatott el engem! Olyan tökéletes volt minden, Siri, erre… két nappal a ceremónia előtt elszökött! Pedig ő ajánlotta fel, hogy elvesz, még a szülés előtt, hogy a babánk az ő nevén szülessen meg. Éreztem, hogy szeret engem és a kicsit. És akkor ez történik! – fúlt könnyekbe a vallomás. – Nem értem, miért.

-        Mindenki megijed egy életre szóló döntés előtt, Lizy – próbálta vigasztalni a lányt Sirius. – Talán vissza fog térni. Talán csak túlságosan megijedt az elhatározásától, és könnyebbnek gondolta, hogy elmegy. De még visszajöhet, hidd el. Talán már a szülés előtt is melletted lesz megint.

-        Csakhogy akkor már bánhatja! – mormolta a lány érezhetően sértetten. – Ha segítesz nekem, akkor megfizet majd azért, mert képes volt elhagyni!

-        Nem akarok beleavatkozni az életetekbe, Liz, ezért, ha valami olyasmit akarsz kérni, hogy keressem meg őt és bánjak el vele, bele sem kell fognod, mert ezt nem tehetem meg – próbálta visszaterelni a beszélgetést Sirius a fő kérdéshez, ám a lány ismét csak kerülgetni kezdte a forró kását.

-        Olyan szép lett volna az esküvő, minden készen állt, csak a vőlegény hiányzott – fúrta Sirius vállába az arcát a lány. – Már mozog is a pici, tudod? – nézett fel Sirius arcára, és megsimogatta az arcát. – Minden órában rúg egyet-kettőt. Ha két óra alatt nem mozdul egyszer sem, mindig félni kezdek, hogy valami baja esett. Szeretném már a karomban tartani.

-        Hamarosan fogod is, nyugi – mosolyodott el Sirius halványan, bár még mindig nem tudott rájönni, mit akarhat kérni tőle Lizy Warwick.

Feszélyezte az, hogy Lizy hozzádörgölőzik, ezért inkább eltolta magától, felállt egy pillanatra és a kezébe nyomta a gyümölcslevet.

-        Idd meg, ha már behoztam!

-        Imádlak! – vidult fel a lány egy pillanatra, ahogy megszagolta az üdítőt. – Barack! Bob sose tudta megjegyezni, mi a kedvencem!

-        Le kell lombozzalak, Liz, csak ez volt itthon – füllentette Sirius elvigyorodva.

-        Te kis hazug! – nevetett fel Lizy, majd megitta a gyümölcslét.

Aztán megfogta Sirius kezét, és a hasára helyezte.

-        Érzed, hogy rugdalódzik? – kérdezte mosolyogva. – Nagyon fürge lábú kis fickó lesz. És majd te leszel a példaképe. Szeretném, ha olyan okos lenne, mint te. És majd sokat fog tanulni. Nem engedem ám elkanászodni!

-        Szerintem ebbe lesz beleszólása a fiadnak is, Liz! – nevetett fel önkéntelenül Sirius, és, bár nem volt újdonság számára egy kisbaba mozgolódása, meghatódott a gesztustól.

-        Más érzés, hogy most nem a testvéredet érzed? – érdeklődött Lizy hunyorítva, és végigsimított Sirius kezén, ami a hasán nyugodott. – Én pedig nem a mamád vagyok, meg te sem vagy már épp gyerek, úgyhogy… képzeld el egy pillanatra, hogy a babám a tiéd! Milyen érzés?

-        Éppen olyan, mint Jamie rúgásai – kuncogta Sirius, és elvette a kezét a lány pocakjáról. – Egyik bébi se tud másképp rúgni, csak úgy, ahogy a többi. És mivel Wendynek akár dolga van, akár nem, hamarosan biztos haza fog jönni hozzám, ezért… nem térhetnénk végre a lényegre, Liz? – komolyodott el Sirius.

-        Minek sietni? – játszotta el a duzzogó kislányt Lizy, és leültette maga mellé Siriust. – Olyan jó veled, és épp próbálok megnyugodni kicsit, hogy el tudjam mondani. Nem olyan egyszerű, mint gondolod!

-        Épp ezért kellene kinyögnöd, Liz! – mormolta Sirius ironizálva, miközben a három kis állat hirtelen kirobogott libasorban a fürdőszobából. – Jé, hát ti mit műveltetek eddig? - kérdezte Sirius nevetve, ahogy a kiskutya a lába előtt leült, Pán Péter elhelyezkedett a kanapé párnái közt, és a doromboló Hook kapitány Sirius lábához kezdett dörgölőzni. – Remélem, nem vagy allergiás rájuk – pillantott egy másodpercre a homlokát ráncoló Lizyre, majd kezébe emelte a kis fekete cicát.

-        Eddig sose tartottál állatokat! – jegyezte meg Lizy csodálkozva. – Mindig kényes voltál a rendre.

-        Ők Wendy állatai, és most már az enyémek is, mióta összeköltöztünk. Amúgy meg csak azért nem tartottam háziállatot, mert nem lett volna időm gondoskodni róla. Ezek hárman viszont jól elvannak egyedül is, ha mi nem tartózkodunk itthon. Azon kívül szerencsére eddig semmit sem tettek tönkre.

-        Mintha kifordultál volna önmagadból, Sirius! – jelentette ki Lizy rosszallóan. – Kevered a munkát és a magánéletet, rögtön hazaviszed a barátnődet bemutatni, korábbi szokásaid ellenére nem foglalkozol azzal, hogy minden patyolattiszta legyen körülötted és most meg ezek a dögök is… elnézést, mielőtt még megsértődnél, helyesbítek: ezek az állatok… ez a Wendy rémesen rossz hatással van rád, szívem!

-        Épp ellenkezőleg, kedvesem, Wendy a lehető legjobb hatással van rám – tiltakozott Sirius. – És ha nem vetted volna észre, most is ugyanolyan rend van a lakásomban, mint eddig.

-        Nem tűnt úgy, miután ezek a macskák lerántották a fürdőszobában a törülközőket a fogasról – vetett Lizy rövid pillantást a félig nyitott mosdóajtóra. – És a pizsamád ott hever a kanapén. Tulajdonképpen mióta hordasz te pizsamát? – kérdezte kuncogva a lány. – Egy alsóban sokkal igézőbb vagy! Talán a kiscsaj túl szégyenlős hozzád?

-        Tél van, és fázni szoktam – hazudta Sirius vállat vonva.

Eszében sem volt elmondani Lizy Warwicknak, miért változtatott az alvási szokásain. Elmélyülten vakargatta Hook bundáját, amit a cica hangos dorombolással jutalmazott.

-        Letennéd végre azt a vakarcsot? – csendült fel Lizy kedveskedő hangja hamarosan, néhány néma perc után.

-        Miért, talán gátolja a beszédkészségedet, kedvesem? – gúnyolódott Sirius, de leengedte Hookot az öléből a padlóra. – Tessék, fogj bele végre a…

Nem tudta befejezni a mondatot, mert a lány váratlanul az ajkaira tapadt, szorosan átkarolta a nyakát és borzolni kezdte a haját.

-        Vegyél el, Sirius! – suttogta búgó hangon Liz, majd ismét megcsókolta a tiltakozni próbáló Siriust.

-        Engedj el, Liz! – mordult fel Sirius, amint levegőhöz jutott, miközben igyekezett lefejteni magáról a lányt. – Mégis mit képzelsz?! Tudod, hogy van valakim, erre képes vagy nekem esni? !

-        Pontosítanék, édesem, szerintem már csak volt valakid – pillantott kárörvendően az összezavarodó Siriusra.

-        Miről… - akarta kérdezni Sirius, majd az ajtó felé kapta a fejét. Tárva nyitva állt, ami csak azt jelenthette, hogy…

Sirius felugrott az ágyról, és kirohant a folyosóra.

-        Wendy, ne értsd félre, csak egy félreértés az egész! Wendy!

-        Nem állítom, hogy te kezdeményezted, de úgy tűnt, még nem végeztetek azzal a sürgős megbeszélnivalótokkal – torpant meg egy pillanatra Wendy egy emelettel lejjebb, épp, mikor Sirius utolérte.

-        Letámadott, higgy nekem! – mondta Sirius kétségbeesetten, és megpróbálta magához ölelni a lányt.

-        Tudom, hogy ő mászott rád – suttogta Wendy Sirius vállára hajtva a fejét. – Kétségem sem volt afelől, hogy ezt akarja tenni, csak nem értem, mi okból. Talán bosszút akar állni, amiért őt nem tudtad szeretni, engem pedig igen? – nézett fel kissé fátyolos szemmel Siriusra.

-        Fogalmam sincs, hogy mit… - akarta mondani Sirius, majd bevillant neki, mit suttogott Lizy a második csók előtt: Vegyél el, Sirius!

-        Kicsit elmegyek sétálni, rendben? – szakította ki gondolataiból Siriust Wendy halk hangja. – Fél óra múlva visszajövök, ígérem. Addig próbáljatok végezni a dolgotokkal. Eszemben sincs összefutni vele.

-        Visszajössz, megígéred? – pillantott Wendyre Sirius bizonytalanul. – Ne szökj el, jó? Nem bírnám ki még egyszer, amit szenteste tettél. És bocsáss meg.

-        Nem neked kell bocsánatot kérned, és számítottam a lépésére, ezért nem ért akkora meglepetés. Visszajövök egészen biztosan, Sirius. Csak menj fel hozzá végre, és küldd el! Sajnos túl jól tudok kiismerni embereket néhány pillanat alatt is – folytatta sóhajtva. – Az első percben ráéreztem arra, mik lehetnek a szándékai. És ezúttal sem ért kellemes csalódás. Most menj fel végre! – kezdte noszogatni Siriust halvány mosollyal, miközben ő elindult kifelé a lépcsőházból. – Majd jövök, szia.

Siriusnak arra sem maradt ideje, hogy kifejezze meglepődését és hatalmas megkönnyebbülését. Wendy Richards hihetetlen lány volt. Azonnal hitt neki, és nem vádolta meg őt, pedig jelen lehetett a csók alatt.

Elöntötte a düh, mialatt visszasietett a lakásába. Amint belépett, be sem csukta az ajtót.

-        Nos? – kérdezte szinte azonnal Lizy. – Bocs, amiért ennyire megbántottam a lányt, de kellesz nekem, és nem akartam még jobban bonyolítani. Minden készen áll, csak el kell jönnöd velem a paphoz. Miután a babám megszületett, elválhatunk, ha akarod, csak…

-        Elválni?! Én?! – sziszegte Sirius odalépve a lányhoz. – Eszemben sincs feleségül venni téged, Liz! Ezek után ne is reménykedj! És nem sikerült a szánalmas akciód, mert Wendy tudta az első pillanattól, mire készülsz!

-        Csak könnyebb neki vakot játszani, mint még egy ilyen férfipéldányt megbolondítani – jelentette ki Lizy elhúzva a száját. – Igazi főnyereményt jelentesz neki. De most nem is róla kellene szót ejtenünk. El kell venned, Sirius, hogy a babámnak legyen apja! Tudom, hogy ha kicsit jobban vezettem volna be ezt az egészet, és ha épp nem lenne senkid, belemennél, mert te megértenéd, milyen lesz szegény kicsikémnek megtudni nagyobb korában, hogy nem volt apja a születése pillanatában! Nem fordulhatok senki máshoz, csak hozzád, és…  akár papírt is írhatunk arról, hogy mondjuk a fiunk első szülinapja után elengedlek. Nem olyan nagy idő az az egy évecske! Ennyit megérdemlek kárpótlásul azért, amit velem tettél!

-        Keresd meg az apját, vagy vállald a felelőtlenségetek következményeit egyedül! - sziszegte felháborodva Sirius. – Ha normálisan megkértél volna, hogy segítségedre legyek az utolsó hónapokban vagy akár a szülés utáni kimerítő időszakban, talán beleegyeztem volna minden teketória nélkül! De ezek után… és ha valaha is ismertél volna engem, Liz, sosem jutottam volna eszedbe egy ilyen érdekházasság kapcsán, mert tudnád, hogy én soha nem akarok elvált ember lenni, és hogy csak olyan okból nősülök, amiért érdemes! És az a szerelem, nem egy baba, akit talán a tulajdon apja egyszer még vissza akar majd kapni! Nem tudom megérteni, hogy süllyedhettél ennyire mélyre!

-        Teljesen kétségbe vagyok esve, Sirius, hogy is képzelheted azt, hogy képes lettem volna közéd és a titkárnőd közé ékelődni, ha nem lenne életbevágó?! Segítened kell rajtam, Sirius! Ha te sem akarsz segíteni nekem, akkor soha senki nem fog! A szüleim ki nem állhatták Bobot, ezért a babámról nem akarnak hallani sem, Bob lelépett… nekem te vagy az utolsó reményem, ne hagyj cserben! – tört ki zokogásban a lány.

-        A nevemet nem fogom adni a babádnak, Liz, de ha annyira nagy szükséged van valakire, itt leszek, csak hívj. De elvenni nem foglak. Csak egy régi barát segítségét adhatom, semmi többet – felelte Sirius lecsillapodva. Valamelyest megértette a lány tettét, így már nem neheztelt rá annyira.

-        Ha nem lenne Wendy…

-        Akkor is ugyanezt mondanám, Liz, ennek semmi köze a barátnőmhöz – suttogta Sirius határozottan. – Nem veszek el senkit, ha nem szeretem teljes szívemmel, márpedig, sajnos, téged nem tudtalak szeretni. Pedig akartalak, hidd el.

-        Hogy nézek az emberek szemébe, ha úgy szülöm meg a fiam, hogy nincs férjem? – nyögte ki a lány siránkozva. – Valamennyire hibás vagyok, hisz jobban kellett volna vigyáznunk Bobbal, de… bárkivel, még veled is megtörténhetett volna! Könyörülj meg rajtam, Siri!

-        Sajnálom, de nem tehetem, Liz. Ha kell a segítségem, csak üzenj, és megyek. De ennél többet nem adhatok, bocsáss meg.

-        Megígéred, hogy azonnal rohansz hozzám, ha levelet kapsz tőlem, hogy nem bírom tovább egyedül? – szipogta Lizy szemeit törölgetve. – Annyira félek, hogy hogyan leszek képes végigcsinálni egyedül, Sirius! Nem számíthatok a szüleimre sem, nincs senkim!

-        Hope is segít neked, ha akarod – ajánlotta fel Sirius, mivel tudta, hogy ikerhúga és Lizy korábban elég jól kijöttek egymással. – Most épp kisebb gyerekekre szokott vigyázni alkalomadtán, azonkívül fest és rajzol. Ha van lakásod, átköltözhet hozzád, amíg úgy gondolod, nem akarsz egyedül maradni, és besegít. Bár nem mondott erre vonatkozóan semmit, de tudom, hogy megtenné érted. És én is elmegyek majd, ha akarod, csupán az én időm keretek közé van szorítva. Nem maradhatok túl sokat nálad, mert a munkámmal elmaradnék.

-        Megígéred? – kérdezte meg ismét a lány.

-        Ezt igen. Ha kellek, megyek – mosolyodott el halványan Sirius. – Bármi is volt köztünk, és bármennyire rosszul váltunk el, attól még maradhatunk barátok. Most menj haza, pihenj le, és foglalkozz magaddal és a fiaddal.

-        Jó, mindjárt – hüppögte Lizy orrát kifújva, majd elindult az ajtó felé. – Sajnálom, ha veszekedni fogtok miattam. Mondd el neki, hogy bocsánatot kérek a csókért, és hogy csak azért tettem, mert megbuggyantam mostanában. Tudod, hogy más helyzetben nem tettem volna meg, ugye?

-        Persze, tudom, Lizy – biccentett rá Sirius, majd felsegítette a lányra a kabátját.

-        Ez a terhesség teljesen felőröl és kikészít, Siri! – jegyezte meg kifelé menet a lány. – Örülök a babának, de… a folytonos hányinger, szédülés, fájdalom, és ami még rám vár a szülés alatt… miért nem tudott a természet szebb és kíméletesebb módot találni a fajfenntartásra?

-        Úgy tudom, ti nők estetek kísértésbe, és vittetek minket a bűnbe. Ez pedig a büntetésetek, szívem – felelte Sirius, majd búcsút intett, és becsukta a lány után az ajtót.