Légy a férjem!

Ahogy Sirius számított is rá, Lizy Warwick karácsony után rögtön meglátogatta. Valóban sürgős ügyet akarhatott megbeszélni vele.

-        Tessék, fáradj be az irodámba, Liz, ott nyugodtan…

-        Elég személyes ügyről lesz szó, drágám, nem mehetnénk fel hozzád? – szakította félbe kezeit tördelve Lizy.

Sirius kissé meglepődött, de igyekezett nem mutatni. Futó pillantást vetett az elmélyülten dolgozó Wendyre. A lány annyi időre sem hagyta abba az egyik aktából való jegyzetelést, hogy felnézzen rájuk. De Sirius biztos volt benne, hogy minden szót figyel.

-        Ha az irodámban beszélgetünk, Liz, az is éppolyan négyszemközti társalgás lenne, mintha nálam lennénk. Biztosíthatlak arról, hogy Wendy nem szándékozik hallgatózni, ha ez aggasztana.

-        Nem a szeretőd izgat, hanem szeretnék nyugodtan és minden zavaró tényező nélkül… - tiltakozott Lizy, rövid pillantást vetve a megjegyzéstől összerezzenő Wendyre, ám Sirius kissé felfortyanva félbeszakította.

-        Ne sértegesd őt, Liz, ha megkérhetlek, jó? Wendy nem a szeretőm, ahogy voltál kegyes megjegyezni, nem is a legújabb prédám vagy az éppen esedékes ágyasom, netán alkalmi barátnőm, hanem sokkal de sokkal több!

-        Jól van, megint a régi nótával jössz? – vont vállat közönyösen Lizy. – Sosem értettem, mit számít neked az, hogyan fogalmazok. Elnézést, ez a kislány nem a szeretőd, hanem a… - pillantott kérdőn Siriusra incselkedő mosollyal. -… a nagyon szorgalmas titkárnőd? Megfelel így, szívem?

-        Részben. Egyrészt Wendy nem kislány, mivel csöppet még nálad is idősebb, úgy két évvel, Liz – villantott önelégült vigyort régi barátnőjére Sirius. – Másrészt Wendy a leendő menyasszonyom is egyben – ismerte be Sirius nyíltan, mire Wendy hitetlenkedő arccal nézett fel rá és kiejtette a kezéből a pennát.

-        Neked elment az eszed! – tört ki Wendyből szinte remegő hangon, mire Sirius önkéntelenül elnevette magát, és megfogta a lány kezét, hogy csókot nyomjon rá.

-        Ha elment, akkor elment, ettől még meg foglak kérni, Mézike. Néhány napja is megmondtam, hogy komolynak is veheted a kérdésem. Az, hogy ezúttal nem ellenkeztem amiatt, hogy nemet mondtál, csak azért történt, mert még nagyon télies idő van, én pedig nyári vagy legkésőbb őszi esküvőt szeretnék. Meg amúgy is… nem volt betervezne a megkérésed, te erőszakoltad ki – ugratta a lányt, aki pipacsvörös volt.

-        Egyáltalán nem akartam, hogy leborulj elém, és különben sem ez volt a legfőbb megbeszélnivalónk aznap reggel! – fakadt ki hevesen Wendy. – És ne mondj olyasmiket, ami nem is igaz!

-        Ha átköltözött beléd anyám legilimencia-képessége, csak akkor hazudtolj meg, Mézike! - kuncogta Sirius. – Tudom, én magam sem terveztem a leleplezést, nem akartam idő előtt felfedni a szándékaimat… de ha már muszáj volt, nem tagadhattam le.

-        Felejts el engem, Sirius Black, megértetted? – nyögött fel Wendy, egy pillanatra behunyva a szemeit, mialatt Sirius odahajolt hozzá, hogy csókot nyomjon az arcára. A lány felindultan lökte el őt, szinte azonnal. – Nem hagyom, hogy megint felhasználj engem valami hülye… játékodhoz, mint Denise kapcsán, felfogtad?! – bökte mellbe durván végezetül.

-        Liz nem Denise, és eszemben sem volt hazudni, szerelmem – mélyítette el a hangját Sirius, Wendyébe fúrva a tekintetét. – Szeretlek, annyira, mint még senkit, és meg foglak kérni, ha eljön az ideje. Ha ismét nemet szándékoznál mondani, akkor addig próbálkozom a meggyőzéseddel, amíg meg nem változik a nézőpontod. Bár… szerintem az az egy este is elég lesz.

-        Honnan vagy te olyan biztos abban, hogy nem küldlek el a pokolba, Sirius drágám? - mosolyodott el Wendy szélesen. – Akármennyire is gondolod magad ellenállhatatlannak, én ismerlek, és tudom, milyen béna tudsz lenni, ha nem vagy formában. Miss Warwick, tudta, hogy a régi barátja fél néhány kiscicától is? – fordult egy pillanatra Liz felé Wendy. – A macskáimtól retteg szegény!

-        A bemutatkozásuk után nem is csodálhattad, szerelmem – vette át a szót Sirius nevetve. – Azóta azonban köztük is én vagyok az úr. Legutóbb nagymacskaként szépen a helyükre tettem őket. És nem érdekel, miket vágsz majd a fejemhez, sem az, most mit mondasz. Mrs. Black leszel előbb-utóbb, vagy anyáméknak kettős temetésen kell majd részt venniük.

-        Miről beszélsz? – értetlenkedett Wendy teljesen összezavarodva.

-        Ha nem leszel a feleségem, kicsi Wendy, megöllek, és aztán végzek magammal is. Nélküled én nem tudnék tovább élni.

-        Ne mondd ezt, Sirius – suttogta Wendy fejét csóválva és kipirult arccal.

-        Szóval hazudjak? – suttogta Sirius elkomolyodva, és fogva tartotta a lány pillantását. – Amióta ismerlek, senki más nem érdekel és nem is fog soha többé, Wendy. Mert veled akarok élni hátralévő életemben, és mert szeretlek.  

-        Nem mondhatod ezt, Sirius! – nyögte ki hirtelen Lizy elfúló hangon. – Az nem lehet, hogy ez a… nem teheted ezt velem!

-        Mármint mit és miért ne, Liz? – fordult a lány felé Sirius homlokát ráncolva.

Teljesen megfeledkezett a harmadik jelenlévőről. Azt azonban észre kellett vennie, hogy korábbi állapotához képest Lizy valamiért elsápadt és könnybe lábadt a szeme.

-        Azt, hogy a titkárnődet elveszed, mert ez… ez képtelenség! – zihálta a lány rekedtes hangon. – Ha két év alatt én meg sem fordultam a fejecskédben, mint jelölt, nem teheted meg, hogy őt…

-        Nem értem, milyen jogon gondolod azt, Liz, hogy érdekel a véleményed ebben az ügyben? – kérdezte Sirius hűvösen. – Fogalmad sincs, mi járt a fejemben a kapcsolatunk alatt, és immáron ez nem is lényeges. Mi két éve elváltunk, kedves Liz. És az állapotodat figyelembe véve nem állíthatod azt, hogy hiányoztam neked, és hogy még mindig szerelmes vagy belém. Ha voltál valaha egyáltalán – tette még hozzá önkéntelenül.

-        Képes vagy megkérdőjelezni azt, hogy szerettelek?! – fakadt ki a lány szinte hisztérikus sírásban kitörve. – Az egész életemet veled akartam leélni, míg te… te csak használtál vagy… tulajdonképpen még azt sem! Fogalmam sem volt egy idő után arról, hogy tulajdonképpen miért is voltál velem, Sirius! Még tinilány koromban az első fiúim is többet adtak nekem, mint te!

-        Csakhogy ez nem csupán rajtam múlt, Lizy – vetette közbe Sirius unottan.

Százezerszer kitárgyalták már a témát, de a lány sosem fogadta el az indokait. Legszívesebben bement volna az irodájába, hogy ne zavarja Wendyt a beszédtémájuk, de Liz Warwick nagyon el akart indulni nemrég. És talán nem is jön annyira rosszul, hogy a régi dolgaikat Wendy is hallja. Ha megtudja végre, mit is óhajt tőle a lány, talán amúgy is szóba kerülne a régi viszonya Lizzel Wendy és közte.

-        Éppúgy tudod, mint én, hogy nem én voltam az, aki eltaszította a másikat magától, és aki tulajdonképpen előidézte az első és a második szakításunkat is! Hidd el, hogy nagyon akartam azt, hogy tökéletesen boldogok legyünk együtt, miután az ismeretségünk átalakult valamiféle kapcsolattá… de mi soha nem passzoltunk össze, Liz, ennyi az egész. Ami számomra fontos, az neked se most, se korábban nem volt az. Ezerszer megkértelek rá például, hogy veszekedés vagy beszélgetés alatt ne hozz szóba bizonyos dolgokat, de te folyton elfelejtetted ezt. És arról már nem is beszéljünk, hogy te csaltál meg engem, Liz. Három hónapocska alatt nem is tudom hány férfi fordult meg az ágyadban, ahová állítólag engem akartál befektetni, és még volt képed ahhoz, hogy neked álljon feljebb, és hogy ellenezd a szakítást, miután megtudtam. Azóta sem találtam logikát abban, hogy a félrelépéseid után miért akartál mégis velem maradni.

-        Miért?! Hogy miért?! – kezdett Sirius elé lépve kiabálni a lány. – Mert szerettelek, te hülye! Hozzám sem értél hetekig, csak azért mentem el párszor másokkal, mert… mert valójában veled akartam lenni! Mi bajod volt velem? Olyan csúnya és elviselhetetlen vagyok, hogy nem bírtál hozzám érni?! Ha hajlandó voltál megcsókolni, mindig éreztem a vágyat benned, erre… ha egy lépéssel is közelebb akartalak rángatni az ágyadhoz, leálltál, és olcsó kifogásokat hoztál fel folyton!

-        Barátok voltunk csupán, te is nagyon jól tudhatnád, és akkoriban eszemben sem volt bonyolítani a dolgokat – védekezett Sirius nyugodtan, ám kis híján kijőve a béketűrésből. - Utána pedig úgy gondoltam, van időnk, nem kell sietni. Eleinte sosem mondtad, hogy téged zavarna az, hogy nem akartalak mindenáron lefektetni. Aztán félreléptél, szakítottunk, újra összejöttünk… de sajnos én nehezen felejtek egyrészt, másrészt akkoriban az életem rendkívül feszült volt amiatt az ostoba Denise miatt… És ha te valaha is megértettél volna engem, nem követelőzöl folyton. És képes lettél volna belátni, hogyha egyszer levegőt is alig tudtam venni jóideig a Denise Marlow révén egyre inkább felhalmozódó munka miatt, nem épp téged ágyba döntögetni volt a legtöbb időm és a legfőbb dolgom! Néha még aludni is épphogy jutott időm, nemhogy szeretkezni! – fakadt ki Sirius hatalmasat fújva. – Otthon, amennyiben valóban engem szerettél volna annyira, mint hiszed és mint állítod, Lizy, képes lettél volna észrevenni, hogy nem újabb vitákra és őrjöngésre van szükségem, hanem arra, hogy befogd a szád, és legalább aludni hagyj, ha már másban nem tudsz közreműködni!

-        Pfh… - prüszkölt dühösen a lány. - Miért is voltam olyan ostoba, hogy rád pazaroltam két teljes évet az életemből?! Nyugi, bármennyit is ömlengett neked az előbb, kicsim, te sem fogod sokáig húzni! – lépett hirtelen Wendy asztalához. – Ez a pali egy abnormális bolond! Szóba sem hozhattam az unokanénjét, mert az küldte át a drága papáját a túlvilágra, se az anyját, se az apját, se az állítólagos gyerekkori barátját, akit két év alatt egyszer se láttam, pedig állítólag annyira közeli barátok… Miután sittre vágta azt a Lestrange-et, kilépett az auroroktól, ahol fényes jövő várt volna rá, és beállt valami irodai aktatologatónak merő hülyeségből! A varázslóvilág legfiatalabb minisztere lehetett volna, de persze nem akarta elfogadni, mert ugyebár akkor nem marad ideje ugrálni az anyja körül! Mi a fenéért tanultad magad halálra, ha nem is veszed hasznát, mi? – fordult vissza Sirius felé. – Maradhattál volna az aurorok közt, és akkor már híresebb lennél, mint Albus Dumbledore volt! A kisujjadat se nagyon kellett volna felemelned, és mindent megkapsz! De nem, mert Sirius Black egy röhejes vérbosszúnál nem akar többet, és inkább eladja magát, hogy a poros irodában, névtelenül jöjjön érte a Kaszás!

-        Fejezze ezt be, kérem! – vetett véget a zaklatott kiabálásnak Wendy nyugodtnak tűnve, és odalépett a másik nőhöz, aki szinte azonnal arrébb lépett. – Nem tesz jót sem önnek, se a kisbabájának az, ha zaklatott. És sok dolgot talán nem tud, hogy Sirius cselekedeteit megérthesse. Tudnia kellene, mik a mozgatórugói, és…

-        Csakhogy Liz semmi olyat nem tud, amit te igen, Wendy – szólt közbe Sirius halkan. – Sosem foglalkoztatta, mit miért teszek, neki csak az volt a fontos, hogy minél többször szerepeljek az újságokban, és hogy fényes karrierem legyen. Ha kicsit is jobban érdekeltelek volna valaha saját magadnál, Liz, talán nem megy tönkre a kapcsolatunk. És talán egyszer-kétszer megpróbálhattad volna, hogy kivételesen velem foglalkozz, ne pedig azzal, hogy át akarj formálni valaki olyanná, akire te vágytál. Én sosem vágytam hírnévre, csakis azt akartam és akarom, hogy minden olyan dolgot, ami a családom nevét beszennyezi, tisztára mossak, hogy ne kelljen többé a családomnak eltűrnie a folyamatos megjegyzéseket.

-        Te és az elátkozott családod! – prüszkölt egyet megvetően Liz. – Folyton csak a múltba nézel, és sosem a jövőbe! Soha nem leszel képes tisztára mosni a neveteket, mert azon évszázados mocsok van! Egyszerűbb lenne, ha visszavennéd az anyád lánykori nevét. Az talán eléggé patyolattiszta neked!

-        Megtehetném, de én nem Forest vagyok, hanem Black, sajnálom, Liz – suttogta Sirius kifejezéstelen arccal. – És csak az apám nevét szeretném tisztázni. A többi nem érdekel cseppet sem, tekintve, hogy az általad olyan sokat emlegetett unokanéném is sajnos az. Még szerencse, hogy lecserélte idejekorán. Az aurorságom pedig… nem a hírnév miatt léptem be közéjük, és ma is vagyok olyan befolyásos, amilyet te mindig szerettél volna. Köztem és az igazi mágiaügyi miniszterek közt csak annyi a különbség, hogy én jelenleg nem a bársonyszékben ülök.

-        Nem hiszek neked, ha most azt szeretnéd bevallani, hogy miniszter akarsz lenni. Nem illene hozzád ez a nagyravágyás! – sóhajtott fel színpadiasan Lizy.

-        Sirius nem akar miniszter lenni – vetette közbe Wendy, immár ismét a helyén ülve. – A hatalma máris nagyobb, mint Emerald Marlowé, és Sirius nem szeretne miniszter lenni, hanem az lesz, kedves Miss Warwick.

-        És te akarsz a miniszterné lenni, kicsim? – gúnyolódott a másik lány. – Nem hiszem, hogy jól mutatnátok együtt. Azt pedig végképp nem, hogy az elődeid után épp egy titkárnőt fog elvenni a szentem. Az anyucijához kaptál már belépőt? Mert ha nem, ne is reméld, hogy hamar jönni fog. Az én időmben másfél évre volt szüksége hozzá.

-        Hagyd abba ezt a viselkedést, Liz, mert figyelmeztethetlek, hogy nem sokáig tűröm már el! – jegyezte meg Sirius higgadtan. – Amúgy Wendy november óta ismer mindenkit, anyám készítette a báli ruháját, és minden családtagom türelmetlenül várta, mikor leszünk végre egy pár.

-        Ó, de szerencsés! – fintorodott el Lizy könnybe lábadó szemekkel. – Mi bajod volt velem, elárulnád ennyi idő után végre? Te magad akartad, hogy a futó ismeretségünkből viszonyt varázsoljunk, erre egyetlen egyszer se tudtalak annyira elbűvölni, hogy szeress!

-        Az akkori életem igencsak feszültnek volt mondható, Lizy, és a Denise Marlow melletti munka teljesen kiszipolyozott. Otthon nyugalmat szerettem volna, és nem azt, ami neked köszönhetően általában történt. Nem akartam az irodai őrjöngést a lakásomban folytatni, Liz, de te mindig eltaláltad azokat a mondatokat, amivel vagy eszembe juttattad Denise-t, vagy fájdalmat okoztál. Ezek után nem kellett volna csodálkoznod a viselkedésemen, és azon, hogy általában jobb ötlet volt úgy döntened, ha elmész a lakásból. Sajnálom, de ezt el is felejthetnéd már. Jelenleg, nekem legalábbis úgy tűnik, más dolgokkal illene törődnöd – vetett egy rövid pillantást a lány gömbölyödő pocakjára.

-        Törődnék vele, ha végre elmehetnénk innen – mormolta sértetten Lizy. – A kisasszony majd kiment téged, ha keresnének, amúgy is ez a dolga.

-        És a kisasszony, akinek szerinted csak ez a dolga, hamarosan végez, és mellesleg nálam lakik – jegyezte meg Sirius egykedvűen.

-        Sirius, menjetek, nekem úgyis dolgom van az irodán kívül is – szólalt meg sóhajtva Wendy. – Jobb lesz a kisasszonynak a lakásban. Talán el tudja engedni magát, sikerül megnyugodnia, és mindent elmondhat.

-        Ezúttal egyet kell értenem – biccentett rá Lizy hűvösen. – Terhes vagyok, Sirius, és jelenleg kész idegroncs. A kérésem életbevágóan sürgős, tehát menjünk innen végre!

-        Rendben – egyezett bele Sirius kelletlenül. – Mézike, legyél jó, és Puppyék biztos életben lesznek még, mire hazaérsz – vigyorodott el.

-        Ha nem lesznek, te sem élsz majd sokkal tovább! – fenyegette meg elmosolyodva és kicsit elpirulva Wendy Siriust, és belenézett a szemébe.

-        A két péssel semmi gondom nem volt, Hookkal pedig elviekben békét kötöttünk. Megleszek velük, nyugi. És szeretlek – halkította le a hangját Sirius, majd a lányhoz hajolt, felemelte kicsit az állát, és hosszan megcsókolta.

-        Ágyat ne varázsoljak? – csendült fel közben Lizy fintorgása.

-        Ha valóban kérni akarsz valamit, Liz, a helyedben nem így vezetném be! – villantott rideg vigyort a lányra Sirius. – Induljunk! Szia, Mézike, és ne gyere túl későn!

-        Tudok vigyázni magamra, ne félts ennyire! – szólt a kilépők után Wendy nevetve.

-        Akit szeretek, azt féltem, Mézike! – tiltakozott Sirius nevetve, majd egy utolsó csókot küldve a lánynak becsukta az ajtót.

Lizy szinte azonnal belekarolt, amit a szokásos pletykára éhes nézősereg kaján vigyorral vett tudomásul.

-        Ez a mézes becézés a mániád, drágám? – érdeklődött nagyon kedveskedve, bár kissé gúnyolódva a lány, miközben a lift felé tartottak. – Régen is neveztél valami kamaszkori fellángolás kapcsán valakit így.

-        A név és a személy nem változott, kedves Liz, csak az érzelmeim lettek komolyabbak és mélyebbek – felelte Sirius egyenesen. – Mézike akkoriban is Mézike volt, csak még nem ismertem őt annyira, mint most.

-        Nem állíthattad komolyan, hogy ezt a kis titkárnőt el akarod venni!? – hitetlenkedett a lány. – Ezerszer jobb nőid voltak nála, Sirius, és mégis… Mit gondolnának az emberek? Nem illetek össze, lásd be! Bármivel is varázsolt el téged jelenleg az a lány, egy kisegér sosem lehet megfelelő egy győztes oroszlánnak. Amikor kiábrándulsz belőle, be fogod látni, hogy hatalmas hibát követtél volna el.

-        És például te egyenrangú lennél velem, Liz? – kérdezte Sirius fagyosan. Sértették a lány Wendyre vonatkozó szavai. – És csak hogy pontosak legyünk: egy fekete párduc ragadozó létére igenis képes óvni, tisztelni és szeretni egy őzet, anélkül, hogy eszébe jutna valaha is, hogy széttépje. Mert a párducot nem izgatja, ki mit szól hozzá, és mert szereti az őzet. Eszében sincs bántani őt, mert ismeri és az őz is megérti őt.

-        Párduc? És őz? Miről beszélsz egyáltalán? – értetlenkedett Lizy fejét rázva, ahogy beszálltak a liftbe. – Én csak képletesen értettem azt, hogy az állatok királyához hasonlítottalak. És ez a… Wendy nem több egy szürke kisegérnél. Csak belehabarodtál, ahogy a többi elődjébe, ki tudja, miért, és…

-        Ha valóban azt akarod, hogy végighallgassalak, akkor ne merészeld még egy szóval bántani vagy sértegetni azt a lányt, akibe szerelmes vagyok, megértetted, Liz?! – tört ki Siriusból az eddig elfojtott felháborodás. – Egyáltalán nem ismered őt, fogalmad sincs róla, milyen! És már eddig is sokkal többet kaptam tőle, mint tőled valaha!

-        Hát persze, az ágyban biztos nagyon szolgálatkész, hisz eddig kétségtelenül nem juthatott el túl sokszor odáig – jegyezte meg Lizy negédesen. – Ha csak egyszer is kipróbálnál, lekörözném, biztos lehetsz benne! Akár most is megejthetnénk, legalább lecsillapítanál. A szex rendkívül hatásos feszültségoldó – lépett nagyon közel Siriushoz Liz, és végigsimított az ujjával Sirius száján. – Neked is jót tenne a változatosság – folytatta csábítóan. – Ne mondd, hogy nem untál még bele, hogy csak egy nővel lehetsz. És ha már itt tartunk… - pillogott Siriusra ártatlan szemekkel, miközben hozzásimult. – Mióta is vagytok együtt?

-        Hogy mióta, kedves Liz? – vigyorodott el önelégülten Sirius. – 14 éves korom óta. És eszemben sincs teljesíteni a régi vágyad. Te már eljátszottad az esélyed, aranyom.

-        Biztos meg tudnálak győzni, édesem – kezdett suttogni a lány Siriushoz hajolva.

-        Maximum arról tudsz meggyőzni, Lizy, amit már eddig is volt szerencsém tudni – jegyezte meg lenézően Sirius, miközben eltolta magától a lányt. – Hogy egy hatalmas ribanc vagy szép testben, némi ésszel, és hogy még mindig nincs fogalmad arról, hogyan kellene viselkedned velem!

-        Bár rendkívül felháborít az iménti jellemzésed, de kivételesen igazat adhatok neked. Te is csak férfi vagy, én pedig nagyon hatásosan tudok hatni a fajotokra.

-        Azt látom! – vetette közbe Sirius gúnyos pillantást vetve a lány hasára. – Védekezni nem tanultál meg, csak ágyról ágyra járni. Vagy a – mint hallom, elmaradt - nászra tekintettel úgy véltétek, nem kell várnotok? Mekkora teher lehet ez most neked így, hogy az apuci meglógott, és hogy ráadásul nem veheted fel a kedvenc semmit se takaró ruháidat!

-        Ez kegyetlen tőled, Sirius! – vált síróssá a lány hangja ismét, amint kiszálltak a liftből. – Fogalmad sincs, min kellett keresztülmennem! Te is csak azt tetted, ahogy én hallottam, mint Bob! Otthagytad ezért a Wendy Akárkiért Denise Marlowt gyerekkel a hasában! Mégiscsak ledöntötted, ahhoz képest, állítólag mennyire gyűlölted annak idején! Vagy talán már akkor is azért nem értél hozzám, mert megtetted Denise-zel?!