Illemtan, könyvek és a
S. D. F. B.‑visszatartó erő

-        Mi a baj? – kérdezte szinte belépésekor Wendy, majd odalépett Sirius elé.

-        Semmi baj, mi is lenne? – adta a vidámat Sirius elmosolyodva, majd megcsókolta a lányt.

-        Hé, menjetek haza enyelegni, oké? – szakította félbe a csókolózást James fintorgása. – Nem Valentin-nap van, ha még nem tűnt volna fel, és amúgy is kajálni akarnék, és nem vagyok kíváncsi a szerelmi életetekre, drágáim! Sipirc kifelé a konyhából!

-        Hol a könyved, Jamie? – kezdett kuncogni Sirius, és öccse mellé lépve összeborzolta a haját. – Mondtam már, hogy tanulj meg viselkedni!

-        Te meg szokj le az ilyen hajborzolásról! – vágott vissza Jamie. – Most fésülködtem!

-        Szerintem kezd a tanulást az f betűnél – javasolta Sirius komolykodva. – Biztos van abban a könyvben pár tanács arra vonatkozóan, hogy lehet legyőzni a feleselésre való hajlamodat. Aztán pedig folytathatnád a nagy-nagy T betűvel. A Tanulással. Mert anélkül megmaradsz egy olyan kis hülyének, mint amilyen most vagy.

-        Azt akarod, hogy ebben is lekörözzelek, bátyus? – vigyorodott el szemtelenül James. – Te, Wendy, emlékeztethetlek rá, hogy a drága fiúd alig tizenöt évesen smárolt először? Én megelőztem majdnem 3 évvel, sőt, anya meg Hope is! Szerinted nem nyújt túl rossz csókteljesítményt amiatt az apró lemaradás miatt? Az a két-három évecske biztos hiányzik a gyakorlatából!

-        Szabad érdeklődnöm, mire fel vagy ennyire nagyszájú? – nevetett fel Sirius. – Bizonyos dolgokat viszont én kezdtem el a leghamarabb a családból, még apát is leköröztem néhány órácskával, szóval… abban a dologban nehezen tudsz megelőzni.

-        Anya viszont azt mondta egyszer, hogy a csók jelenti igazán a szerelmet. Mert minden mást megtehetsz anélkül is, de csókolni csak szerelemből tud igazán az ember. Jó, tudhatsz trükköket, különféle módszereket arra, hogy az alanynak nagyon tetsszen a csók, de anya szerint, ha nem vagy szerelmes belé, akkor nem is csókolsz, csak nyáladzol, mint egy kutya – szólalt meg James komoly hangon.

-        Akkor viszont öcsi, te vagy a nyáladzó korcs, mert én szerelmes vagyok, tehát én biztos csókolózom – tiltakozott vigyorogva Sirius. – Amúgy meg eléggé zavart összevisszaság, amit állítólag anya mondott. Bár van benne igazság. Igaz, hogy nem csókkal kapcsolatban szokás azt mondani, hogy a szerelmeddel a legszebb, de most nincs kedvem vitázni ezen. Egyébként miért is kezdtél bele ebbe a témába? Én annyit mondtam, hogy jó lenne többet tanulnod, ha vinni akarod valamire. Nem követelem meg tőled, hogy túlszárnyalj engem, apát vagy akár csak Hope-ot. Csak tanulj rendesen, mert neked lesz könnyebb később. Például az RBF-re kevesebbet kell készülnöd, vagy legalábbis nem olyan intenzíven, ha már most megtanulod, amit épp vesztek. Megpróbálhatnál legalább Hope szintjére felfejlődni, öcsi, mert ha ő akár egy minősítéssel is jobb eredménnyel végzett, mint ahogy te fogsz, nem hagylak élve! – fenyegette meg a fiút Sirius szigorúan. – Szóval elvárok 3 év múlva legalább 8 RBF-et, a RAVASZ-on pedig legalább 6 sikeres vizsgát.

-        Te mennyit tettél le ezekből, Sirius? – érdeklődött mosolyogva Wendy.

-        Jobb, ha nem tudod, mert még túl butának tartanád magad hozzá! – szólalt meg James lebeszélően. – Ne érdekeljen inkább, Wendy, a saját érdekedben!

-         18 RBF, mind kiváló minősítéssel, és ugyanennyi RAVASZ mind dicsérettel, plusz négy emberi nyelv ismeretéért oklevél, aurori képzettség rekordidő alatt, egy rakás nem varázslói vizsga… mint például külgazdaság, vezetési ismeretek, muglipolitológia, és ha jól tudom, valami hipnózis vagy milyen tanulmányai is voltak ennek a zseninek! – sorolta az épp megjelenő Hope mosolyogva és irigykedve. – Nem tudom megérteni, hogy fért bele ennyi minden a buksijába, és hogy hogyhogy nem keverte össze azokat a dolgokat, amik a varázslóknál és a mugliknál is tantárgyként szerepeltek.

-        Na ne, nincs is ennyi tantárgy a Roxfortban! – hüledezett elkerekedő szemmel Wendy. – A trófeatermi kitüntetéseken és plaketteken a 12 a legnagyobb szám! Képtelenség 18-at letenni!

-        Különórákról nem hallottál, kicsi Wendy? – vigyorgott rá a lányra Sirius önelégülten. – És én például a rekordidő alatt elsajátított animágiáért is dicséretet kaptam, még a RAVASZ előtt. Azon kívül RBF-em van a kézzel való varázslásból, néhány varázsnyelvből összevonva, varázsló-politológiából meg kereskedelemből és a kiemelt defenzív és transzformációs RBF-ről nem beszélve. Abban igazad van, hogy csupán 12 tantárgyat oktatnak a Roxfortban, de azt sehol nem foglalták törvénybe, hogy külön kérésre ne adjanak a tanárok másfélékből is órákat.

-        Várj már, te… te negyedikes lehettél, amikor átjöttél Rióból, nem? – nyögött fel Wendy szinte kétségbeesetten. – 2-3 év alatt hogy tudtál a normál órákon kívül plusz tárgyakat is megtanulni? Ez képtelenség! Arról nem is szólva, hogy hazajártál legalább egy évig majd minden nap délután.

-        Volt egy időnyerőm – vallotta be Sirius vigyorogva. – Ha nem volt elég időm tanulni, visszaforgattam a megengedettnél még néhány órával, így elegendő időt nyertem ahhoz, hogy bemagoljak mindent, ami lényeges, és általában pihenni is tudtam egy keveset. Csak azt kellett kiszámolnom, mikorra mehetek vissza úgy, hogy ne tűnjön fel senkinek a többszörös jelenlétem. Volt, hogy három példányban láthattak volna egyszerre, ha nem terveztem volna el eléggé a tilosban való időutazást.

-        Na, ha ezt egyszer valaki megtudná a minisztériumban, olyan szabálysértési pert akasztanának a nyakadba…! - nevetett fel erőltetetten Wendy. – A nagyhatalmú Sirius Black törvényeket is képes megszegni, csak hogy még többet olvashasson, és még jobban kikészítse magát, és még hamarabb halálozhasson el! Imádnák a pletykalapok! Ha már akkor is ismertelek volna, tutira diliházba küldetlek, hogy megmentsem az életed, te fafej! – legyintette tarkón a nevető Siriust rosszallásában.

Sirius elkapta a lány kezét, és magához húzta őt.

-        Eressz el, te marha! – sziszegte tiltakozásképp Wendy. – A legjobb lenne megszabadulnom tőled, hogy nehogy engem is rászoktass az eszement szokásaidra! Dolgozd és tanuld magad halálra egyedül, ebből nem kérek!

-        Annak a korszaknak már vége, Mézike – ellenkezett Sirius vigyorogva. – És most tutira nem lehetnék a főnököd, ha akkor nem hajtok. Úgyhogy nem ér panaszkodni!

-        Ne szemtelenkedj te… te… - morogta Wendy a megfelelő sértés után kutatva.

-        Nem lesz ez túl hosszú kapcsolat, srácok! – vetette közbe James lesajnáló hangon. – Fél napja jöttetek össze, és máris balhé van?

-        Jamie, pofa be! – vetette oda öccsének Sirius figyelmeztetően. – Ez csak a szokásos idegrohama, nem kell komolyan venni – cukkolta tovább Wendyt, amitől a lány arca vörösödni kezdett. – Megnyugszol magadtól, vagy vessem be magam?

-        Szerintem, ha elengeded Wendy kezét, Siri, tutira meg fog ütni! – szólalt meg Hope nevetve, és gyengéden megveregette Sirius karját.

-        Nyugi, átéltem már pár rohamot, nem nagy ügy! – fordult egy pillanatra húga felé Sirius vigyorogva. – Szóval, édesem, nyugodt vagy már? – pillantott rá Wendyre kérdő tekintettel.

-        Eddig sem voltam ideges, de ha nem engeded el a kezem, Béna Black, sikítok! - sziszegte Wendy Sirius arcába.

-        Juj, ez fájt, de még kevés! – bosszantotta tovább a lányt Sirius.

-        Ez elég lesz? – kérdezte Wendy, majd belerúgott Sirius lábába.

Sirius feljajdult, eleresztette a lányt.

-        Nem tudod, kivel kezdtél! – mormolta Sirius titokzatosan, mialatt Wendy a kezeit elkezdte dörzsölgetni azon a helyen, ahol Sirius fogta eddig, és kihátrált kissé a konyhából a nappali felé.

A többiek fel sem eszmélhettek meglepődésükből, Sirius már le is döntötte Wendyt a lábáról a puha szőnyegre. Párducként. Aztán visszaváltozott, és továbbra is lefogva tartotta a kissé levegő után kapkodó, megdöbbent lány karját.

-        Engem ne ütögess, kicsi Wendy, mert nem tudod, mit kapsz érte legközelebb, megértetted? – mormolta a lányhoz lehajolva Sirius.

-        Meg akarsz ölni a hülye animágiáddal? – hebegte Wendy ismét felháborodva. – Utálom ezt a… ezt a… hogy csak egyik percről a másikra átváltozol, és állandóan a szívbajt hozod rám! Szerencséd, hogy épp itt volt ez a szőnyeg, mert komolyabban meg is sérülhettem volna! Ha kicsit később veted rám magad, a padlón kötünk ki, és az kemény ahhoz, hogy épségben túl is éljem a hülyeséged!

-        Nem, édes, ez számításból történt így – vigyorodott el diadalittasan Sirius. – Pontosan ide akartalak küldeni. Csak az a baj, hogy a többiek itt állnak a közelben.

-        Szállj le rólam, még mielőtt a mamád meglát minket! – suttogta Wendy idegesen, és igyekezett lelökni magáról Siriust.

-        Ha attól félsz, hogy megbotránkozna, ne aggódj, anya nagyon jól ismeri az ilyen helyzeteket. Apámmal párszor kipróbálta maga is – súgta oda Sirius kuncogva a lánynak, de elengedte és felegyenesedett.

-        Élsz még, Wendy? – lépett be melléjük Hope és James, mindketten elképedt arcot vágva, szinte már sápadtan.

-        Igen, még lélegzik – felelte Sirius, miközben felsegítette Wendyt a szőnyegről, de nem engedte túl messzire, a karjaiba húzta, és hátulról átölelte.

-        Mi ütött beléd, Sirius? – vonta kérdőre a megszólítottat Hope. – Miért támadtál rá?

-        Ha támadtam volna, nem élne, hugi. Még csak nem is rémisztgetésnek szántam. Csak megtoroltam a rúgást. Épp a sebemnél talált el, és marhára fájt. Amúgy meg nem akarom, hogy esetleg kiújuljon.

-        Mi… milyen seb? – értetlenkedett James, Wendy és Hope is.

Siriusnak csak ekkor jutott eszébe, hogy csak Pershephoné tud arról a sebről.

-        Ja, ti nem… szóval egyszer egy kviddicsmeccsen a gurkót rámküldte az egyik mardekáros, és a gyógyítónak egyszerűbb volt forrasztás helyett eltávolítani és visszanövesztetni a térdemtől a lábfejemig a lábcsontjaimat – kezdte magyarázni Sirius sóhajtva. - Aztán ez a lábam tört el James születése után is, kb. két héttel a gurkó-eset után, míg végül az aurori munka alatt kaptam rá egy átkot, egy égési sebet és egy nyílt törést egyetlen akció alatt. És a három csonttörés ugyanazon a helyen kissé legyengítette a lábam szilárdságát. Még egy kis sebecskét szerzek a bal lábszáramra, és nem tudok többé járni rajta. Az a nyomorult bűnöző tett róla, nem is akárhogy. Az aurorságom alatt kapott sérülés nagyon komoly volt. Elképesztően. Bár nem tudom, értitek-e, amit most mondok, de ha nem varázslók lennénk, a mugli orvosok már levágták volna a lábam, mert képtelenség lett volna rendbehozni. Mit mondjak, varázslattal se volt egyszerű. Még szerencse, hogy van egy barátom, akinek épp nem akadt dolga akkor, így ő hozta rendbe és ápolt engem közben. Öt napos láz után már igazán jól nézett ki. Szóval, kicsi Wendy, ha legközelebb is rugdosni akarsz, kérlek, a másik lábamra célozz, oké? – villantott bájvigyort a sápadt és döbbenten pislogó lányra, mialatt el is engedte őt.

-        Még egyszer sem láttam sebhelyet a lábadon, Sirius – értetlenkedett Wendy, majd elvörösödött James jelentőségteljes pillantásától, amivel a megjegyzést fogadta.

-        Én se – szólalt meg Hope is homlokát ráncolva.

-        Az, kérlek, úgy lehet, hogy nincs is sebhelyem – vallotta be Sirius színpadias sóhajjal, mialatt mindannyian visszaindultak a konyhába. – A barátom mindenféle kenőcsöket használt, hogy rendbehozzon, és emiatt nem maradt nyoma. Csak hideg időben, meg mikor nagyon fáradt vagyok, rémesen zsibbad az a rész, és néha nem állok meg biztosan rajta, ha nedves vagy hideg az idő. De ha még egy sebet szerzek arra a részre, oda a lábam, az tuti. Úgyhogy kéretik nem piszkálni!

-        Nem… nem tudtam erről, sosem mondtad, én… ne haragudj! – motyogta lehajtott fejjel Wendy.

-        Nem haragszom, csak szóltam, ha már úgyis azt a lábam rúgtad meg. Eddig nem volt ok arra, hogy megemlítsem – nyomott gyengéd puszit a lány hajába Sirius, hogy megnyugtassa.

-        És azért, mert nem tudott a sebről, és épp azt rúgta meg, hogy megszabaduljon tőled, már rá kell vetned magad állatalakban? – morogta Hope rosszallóan.

-        Bocsi, ösztönös volt – védekezett Sirius. – Nem volt még macska a kezedben, hugi? Ha egy macskának fájdalmat okozol, az megkarmol bosszúból. Nálam a párduc előjön, ha nagyon fájdalmas részen ütnek meg. Harc közben elég jól jött, de a mostani esetből kiderült számomra is, hogy ezt lehet, nem tudom kontrollálni. Szóval, ha legközelebb is ütést mérne rám valaki, valószínűleg akkor is a párduc társaságában végezné. Az már más kérdés, hogy átváltozva már tudom uralni a tetteimet. Csak az átalakulást nem ilyenkor.

-        Szóval nem is kutya vagy, mint apa? – motyogta James. – Annyira gyorsan csináltad az egészet, Sirius, hogy én csak valami nagy feketét vettem észre. Ha már te is fekete állat lettél, mért nem olyan, mint apa?

-        Mert én párduc vagyok, azért – felelte Sirius ironizálva. – Jobban is hasznát vehetem, mint egy kutya-alaknak, és apa azért lett kutya, mert nem akart kitűnni a suli birtokán, mikor holdtöltekor útnak indultak. És mert belsőleg is olyan volt, mint egy kutya. A végsőkig hűséges mindenhez és mindenkihez – fejezte be elhalkuló hangon. – Én viszont nem ilyen vagyok.

-        Gyors, erős, veszélyes… és mindig győz – vetette közbe Wendy hirtelen, Sunny korábbi jellemzését ismételve, mire James felkapta a fejét.

-        Elég beképzelten hangzik, de biztos illik rá, igazad van – motyogta végül Jamie, tűnődve szemlélve Siriust.

-        Ehhez már még inkább illene a Dam, Siri! – kezdett harsányan kacagni Hope, de Sirius csak felszisszent a második keresztneve ismételt említése miatt. És nem is igazán fogta fel, mire akart célozni ikertestvére.

-        Miért illene? – kérdezte meg végül zavartan.