-        Nem történhetett komoly dolog, mert… szóval én nem érzem úgy magam – dadogta Sirius. – Te igen?

-        Fogalmam sincs, Sirius. Jelenleg csak idegességet érzek.

-        Wendy… szóval… - kezdte Sirius kicsit zavartan.

Szinte teljesen biztosnak érezte, hogy nem szeretkezhettek, de mégis… ha akár csak egy százaléknyi esélye van annak, hogy megtették, abból is lehet baj. Hiába teszi meg mindig automatikusan az óvintézkedést, ha egyszer ezúttal nem emlékszik arra, hogy megtette-e. És lehet, hogy az a bódulat, ami mindkettőjüket hatalmába kerítette, elfeledtette vele…

-        Szóval… izé… használsz valami… valami védekező eszközt, hogy… izé… hogy…

Wendy egészen elsápadt. Talán neki is csak most jutott eszébe, hogy következményekkel is számolniuk kell.

-        Azt… azt mondtad, hogy… hogy nem… hogy nem történhetett… - hebegte a lány rémülten.

-        Tudom, kicsi Wendy, de… mi van, ha mégis? – vetette közbe Sirius nagyot nyelve. – Egyikünk sem jelentheti ki biztosan, hogy nem történt meg. És most én sem tudom, hogy varázsoltam-e, ahogy szoktam. Már ha egyáltalán kellett. Ezért kellene elmondanod, hogy…

-        Én… nem… nem szoktam semmit sem… szóval…

-        Nem lesz semmi baj – jelentette ki Sirius határozottan, minden zavara és idegessége ellenére. – Végülis… végülis nem volt egyikőnk sem levetkőzve teljesen, ezért… nem is biztos, hogy megtörtént. Felejtsük el, amíg lehet, és… ha eljön az ideje annak, ami… szóval, ha nem jön meg a vérzésed akkor, amikor kellene, szólsz nekem, és… és… és megtesszük, amit kell.

-        Rá akarsz majd venni, hogy ne szüljem meg a babát, igaz? – suttogta Wendy vékony hangon.

-        Hogy… hogy gondolhatsz ilyet? – botránkozott meg Sirius a lány felvetésén.

Közelebb ment Wendyhez, és megállt közvetlenül előtte. Felemelte a lány fejét, hogy a szemébe nézhessen.

-        Az öcséd mondta nemrég, hogy nem akarsz gyereket, és ezért használod azt a bűbájt, amit használsz – suttogta Wendy, és megpróbálta elfordítani a fejét.

-        Akkor vagy te nem figyeltél oda eléggé Jamie-re, vagy ő fejezte ki magát rosszul – suttogta Sirius. – Igenis szeretnék gyerekeket. De semmiképp nem úgy, hogy véletlenül teherbe ejtek egy lányt, aki majd azzal fog vádolni később, hogy tönkretettem az életét. Én… nem akarom, hogy a saját fiam vagy lányom átélje azt, amit nekem kellett. Ha gyerekem lesz, akkor látni akarom, ahogy felnő. Mellette akarok lenni, és megtanítani mindenre, amit tudnia kell, és… ha most kisbabánk fogant, akkor veled leszek minden percben. Szeretni fogom, ahogy az anyukáját, és… a nevemet adom neki.

Sirius kicsit elmosolyodott, mielőtt folytatta volna. Ha nem Wendy Richardsszal kerül ilyen helyzetbe, akkor talán nem töltené el akkora örömmel a gondolat. De szinte azt kívánta, Wendy igenis essen tőle teherbe. Akkor feleségül veheti őt, és egy család lesznek.

Csakhogy Wendyre is gondolnia kell. Lehet, hogy mindezt a lány nem tartaná olyan jó ötletnek. Talán még nem érzi magát elég felnőttnek egy gyerekhez. És talán nem Sirius Blacket képzeli el a gyermeke apjának…

-        Ha szeretkeztünk tegnap éjjel, és terhes lettél, akkor feleségül veszlek, még mielőtt az emberek ráébredhetnének, hogy mikor fogant a baba, és együtt fogjuk végigcsinálni – folytatta a beszédet Sirius komoly hangnemben. - Eszemben sincs azt kérni tőled, hogy dobd el a babánkat, ha csakugyan teherbe estél tőlem. Soha nem kérnék ilyet.

-        Te megőrültél, ez már biztos! – suttogta Wendy. – Megbánnád, hogy el kell venned. Egykettőre tönkremenne a kapcsolatunk. Aztán mindketten egymást vádolnánk azért, hogy megszületett a baba, és ezt mind a gyerek szenvedné meg.

-        Ha én őrült vagyok, akkor te állandóan vészmadár szerepben tetszelegsz! – ironizált Sirius. – Honnan veszed, hogy nem tudnálak szeretni? És hogy nem lenne jó házasságunk? Apámék szinte nem is éltek együtt, mégis… anyám most is imádja az apámat, és… és…

-        És utána akar menni, hogy együtt legyenek odaát – fejezte be Sirius mondatát a lány. – Csakhogy mi nem a szüleid vagyunk, Sirius.

-        Ez igaz. Viszont anyám elláthat rengeteg tanáccsal mindkettőnket, ha már olyan szintre jutnánk, hogy minden percben képesek lennénk megfojtani a másikat – kezdett kicsit kuncogni Sirius. – Ha ő kibírta apám dühöngéseit, akkor mindent tud. Hidd el nekem, kicsi Wendy, hogy nem jutnánk el odáig. Szeretnélek, ahogy kell, és a babánkat is szeretném.

-        És mi történne, ha valamelyikünk megismerne valakit, akibe beleszeret? – vetette fel Wendy remegő hangon. - Nem hagynál el, ha megtalálnád álmaid asszonyát? Vagy a szeretőddé tennéd a harmadik személyt, mivel nem akarnál elválni tőlem, és így élnénk hármasban?

-        Erről ráérnénk akkor beszélni, ha megtörténne. De én biztos vagyok benne, hogy nem történne meg ilyesmi. Melletted nem keresnék mást.

-        Ezt könnyű mondani, Sirius – szólt Wendy keserűen, és elhúzódott Siriustól. – De megtenni… az már más. A drága apám is ilyenekkel áltatta az anyámat, és tessék… mikor anyám bejelentette, hogy terhes, apám bevallotta, hogy nem veheti el, mivel már nős. Aztán pedig lelépett, és anyám soha többé nem látta. Eszemben sincs azon keresztülmenni, amin az anyám. Még akkor sem, ha ez nem pont ugyanaz a szituáció.

-        Az apád… nős volt, és…? – döbbent meg Sirius.

-        Igen. Egy félrelépés terméke vagyok – gúnyolódott Wendy. – És nem akarom, hogy a leendő gyerekem hasonló helyzetben foganjon meg. Igaz, hogy ha megtörtént éjjel, ami megtörténhetett, az a részedről nem félrelépés, de a gyerek akkor sem rendes körülmények között fogant, és én ebből nem kérek. És nem akarok tovább arról diskurálni, ami nem is biztos, hogy meg fog történni. Azt állítottad, nem érzed úgy magad, ahogy egy pásztoróra után szoktad, és nekem adnom kell a véleményedre, hiszen rengeteg gyakorlatod van az ilyesmiben legjobb tudomásom szerint, úgyhogy… inkább hagy menjek most haza átöltözni. Mennyi az idő?

-        Fél kilenc, de… Jó Merlin, a találkozó Marcus Palatinnal, Rodion Vladimirral meg a miniszterünkkel! – csapott a homlokára Sirius kétségbeesetten. - El fogunk késni, Wendy! Nincs idő arra, hogy most hazamenj! Kösd össze az ingem valahogy magadon, vagy tűrd be a nadrágba, én pedig összeszedem a papírokat, és…

-        Sirius, te még fel sem öltöztél! – jegyezte meg Wendy nevetve. – És ha nem gond, nekem még a cipőm sincs meg, úgyhogy be sem tudok menni veled a tárgyalásra. Tényleg, hol vannak a ruháink?

-        Fogalmam sincs – felelte Sirius, miközben magára kapott egy inget, és egy talárt. – Amint látod, ha kicsit körülnézel, ebben a lakásban nincs.

Hirtelen megszólalt a csengő. Sirius megtorpant az öltözködésben, és homlokráncolva bámult az ajtóra.

-        Ez meg ki lehet? Szinte sosem csengettek eddig. Biztos nem anyámék.

Sirius odalépett az ajtóhoz, és kinyitotta. A házmester vagy gondnok állt odakint.

-        Szép jó reggelt, Mr. Black! – vigyorgott rá a kissé összezavarodott Siriusra a férfi. – Nem hiányolnak a kishölggyel néhány ruhát?

-        Miről beszél? – kérdezett vissza Sirius zavartan.

-        Itt hevertek szétdobálva ezek a ruhák az ajtaja előtt. Nem ön és a barátnője hajigálták le magukról tegnap, miközben… hogy is mondjam… el voltak foglalva valami mással? – kérdezte kacsintva a férfi, miközben végignézett Sirius kissé hiányosan begombolt öltözékén, aztán mintha a lakásba is igyekezett volna belesni.

-        Honnan veszi, hogy volt velem valaki, Mr. Colton? – kérdezte hűvösen Sirius, miközben becsukta maga mögött a lakásajtót, hogy megakadályozza a férfi leskelődését. – Mi van, ha… be voltam rúgva, és szórakozásból dobáltam ki mindent? Talán… kukucskált a kulcslyukon keresztül?

-        Már elnézést, de olyan hangosak voltak a kishölggyel, hogy nem kellett nekem semmit tennem – vigyorodott el még szélesebben a testes, nagyorrú, általában mindig részeg férfi. – Már odalent is folyt a dolog maguk közt, aztán feljöttek, és majdnem kamatyoltak itt, az ajtó előtt a folyosón. Mindig tudtam magáról, ifiúr, hogy klassz az ízlése, hiszen igazi minőségi lányok jártak magához, de egyikük sem lehetett annyira jó, mint a tegnapi kishölgy! Különben miért nem várt volna az ifiúr addig, míg bezárkóznak a lakásba?

-        És… mit hallott? Vagy látott? – kérdezte Sirius, eltitkolva, mennyire érdekli a válasz.

Végre van valaki, aki felvilágosíthatja, mi is történt azokban az órákban, amire se ő, se Wendy nem tud visszaemlékezni.

-        Tán nekem kell elmesélnem? – mondta vihogva Mr. Colton, és Sirius kezébe nyomta a cipőket és egyéb ruhákat. – Olyan hevesen nyalták-falták itt egymást, hogy azt hittem, itt fejezik be. Miután lehullt néhány ruha, és elcsattant pár hosszú csók, a kishölgy azt kérte, folytassák odabent. Meg azt is mondta, hogy álmos. Bár, elnézve, amit művelt magával, én nem hiszem, hogy aludni akart volna a lakásban.

-        Szóval… bár ön nem is látott semmit, de… - kezdett beszélni Sirius odahajolva a gondnokhoz. – Azt állítja, hogy idekint csupán… heves csókokat váltottam a hölggyel, és levetkőztünk félig-meddig, de… ennél több nem történt?

-        Nem hát! – röhögte a férfi. – A végén úgy támolyogtak be a lakásba, mint akik alig állnak a lábukon. Ön egy szál nadrágban volt, a kishölgy melltartóban, és alig akarták elengedni egymást. Csodálkoztam is, hogy tudta kinyitni az ajtót. Ahogy látom, még mindig nem tért magához egészen. Vagy ez nem ugyanaz az alsó, mint ami tegnap volt magán? – pillantott széles vigyorral Sirius nadrágjára.

-        Azt hiszem, most be kell mennem, tudja, rengeteg dolgom van, épp indulni készültem a munkába, szóval… kösz a ruhákat. És legközelebb azért ennyire ne kísérje figyelemmel az életemet, ha megkérhetem. Viszlát, Mr. Colton! – köszönt el gyorsan Sirius, és bevágta az ajtót, mielőtt a gondnok további megjegyzéseket tehetett volna.

-        Ki volt az? – kérdezte érdeklődve Wendy. – És… megvannak a ruháink? Mégis… hol voltak eddig?

-        Nem fogod elhinni, de… a folyosón – felelte elvigyorodva Sirius. – És… azt hiszem, nem kell tartanunk az esetleges terhességedtől, mivel… csak… azt mondta a gondnok, hogy… hogy azért kezdtünk el vetkőzni, mert álmosak voltunk, és… szóval nem történt semmi. Alig tudtunk megállni a lábunkon, talán melegünk is volt, levettük az ingeinket, betámolyogtunk a lakásba, és elaludtunk.

Sirius érezte, hogy kicsit sántít a története, de nem akarta elmondani Wendynek, hogy ha nem alszanak el attól a valamitől, amivel elkábították őket, akkor bizony egymásnak estek volna.

-        Komolyan? – kérdezte Wendy homlokráncolva. – Csak… melegünk volt, és aludtunk egyet? Biztos nem hazudott?

-        Igazság szerint általában annyira részeg szokott lenni az ipse, hogy nem sok mindenre emlékszik, de most elég határozottnak tűnt, mikor azt állította, hogy csak aludtunk.

-        Ez… megnyugtató – sóhajtott fel megkönnyebbülten Wendy. – Az viszont nem, hogy már háromnegyed kilenc van, és mi még nem vagyunk benn a minisztériumban.

-        Értettem, Miss Richards, azonnal kész leszek – vigyorgott a lányra Sirius. – Te majd hazamész a megbeszélés után. Addig csak kibírod az ingemben. Szerintem a megkerült ruháid már túl piszkosak ahhoz, hogy felvedd. Végülis a folyosón hevertek egész éjjel.

-        Hiszen nekem nem is kellene ott lennem a megbe… - kezdett ellenkezni Wendy.

-        De igen, ott kell lenned – ellenkezett Sirius, miközben befejezte az öltözködést, és bement a fürdőbe fésülködni. – Nincs időm átnézni a papírokat, és ketten talán össze tudjuk hozni, amit kell. A segítséged nélkül le fogok bőgni előttük. Ami nekem nem jut majd eszembe, azt te eszembe juttathatod. Amíg én beszélek, neked lesz időd belenézni a papírokba.

-        Dehát én nem szoktam jelen lenni a…

-        Most tehetsz egy kivételt – mondta Sirius, miközben fogta a táskáját és a kabátját. – Könyörgöm! Nélküled nem tudom megcsinálni.

-        Ezt bele kellene írni egy könyvbe hatalmas vörös betűkkel! Mi az a dolog, amit őméltósága ifjabb Sirius Black nem képes megcsinálni? – gúnyolódott Wendy, aztán bosszús pillantást vetett Siriusra. - Ne akarj átverni, főnök úr! Nincs olyan, amit te nem tudsz megcsinálni!

-        Kösz az elismerést, de gyereket szülni például nem tudok – nevetett fel Sirius. – Csak egy órácskát szánj rám az életedből, Wendy Richards! Esedezem a segítségedért!

-        És így jelenjek meg két külföldi és a miniszterünk előtt? – szörnyülködött Wendy, a rajta lévő férfiingre bökve. – Te nem vagy normális!

-        Miért, ebben a ruhában… - susogta Sirius vigyorogva, és közelebb sétált a bosszús lányhoz. – szerintem… nagyon csinos vagy.

Sirius átkarolta a lány derekát, és rövid időre magához szorította.

-        Ne hazudj – suttogta Wendy. – Rémesen nézek ki. Majdnem kétszer nagyobb nálam a ruhád.

-        Felhajtod az ujját, megkötöd a derekadon az alját, és olyan elbűvölő leszel benne, mint a húgom a legszebb ruhájában! – mormolta Sirius vidáman, és csókot lehelt a lány nyakára.

-        Elég pocsék ízlése lehet Hope-nak, ha a legjobb ruhája rosszabbul néz ki, mint egy férfiing.

-        Nem, Hope ízlése a ruhák terén kitűnő, csakhogy semmi nem lehet szebb egy olyan nőnél, aki a kedvese ruháját veszi magára – suttogta Sirius, miközben becézni kezdte Wendy fülét.

Bár nem emlékezett a csókjaikra, ismerős borzongás járta át minden porcikáját a lány közelségétől.

-        Én nem vagyok a barátnőd, Sirius – szólt Wendy halkan.

-        A bentiek szerint még mindig az vagy, Mézike, úgyhogy nem lesznek meglepődve attól, ha valamelyiküknek esetleg beugrana, hogy ez az én ingem. A tárgyalófelek pedig el lesznek ragadtatva tőled, hidd el! Az orosz minden nőneműnek csapja a szelet, legyen a hölgy akár 20, akár 100 éves. Palatin meg olyannyira fenn hordja az orrát, hogy azt fogja gondolni, miatta öltöztél ennyire csábosan. A miniszterünk meg engem egyáltalán nem érdekel.

-        Jó, akkor… elmagyaráznád, hogy gondoltad ezt a kötözős dolgot? Mert nekem fogalmam sincs róla, hogy képzelted.

-        Elmagyarázni nem tudom, kicsi Wendy – tettetett sajnálkozást Sirius. – Csak megmutatni.

-        Akkor mutasd meg, de sürgősen, mert öt perc múlva bent kell lennünk – sóhajtott fel Wendy.

Sirius próbált nem elvigyorodni, és kiengedte a karjaiból a lányt. Aztán lassan elkezdte kigombolni az alsó gombokat, Wendy Richards legnagyobb rémületére.

-        Mit művelsz?

-        Megkötöm helyetted. Azt mondtad, sürgős – kuncogta Sirius, és tovább folytatta a gombolgatást, egészen a lány derekáig.

Nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy meg ne érintse közben a lány bőrét. Wendy libabőrössé vált, és a lélegzete is elakadt egy pillanatra. Sirius belenézett a barna szemekbe, miközben befejezte a csomózást.

Tapasztalatai szerint amint eszébe jutott, hogy meg akarja csókolni a lányt, valami mindig megakadályozta ebben. Úgyhogy Sirius arra a következtetésre jutott, az égiek egyelőre nem akarják, hogy megtegye. Mindenesetre kezdte izgalmasnak találni a várakozást. De addig is…

-        Kész van, mehetünk, kicsi Wendy – jelentette be Sirius kuncogva, mikor elkészült, aztán gyors puszit nyomott a lány szájára.

-        Ne csókolgass, már megmondtam! – háborodott fel Wendy elpirulva.

-        Én pedig azt mondtam el, hogy ez nem csók – vágott vissza Sirius vigyorogva. – Mert ha valóban megcsókollak, akkor nem tart meg a lábad. Jó, jó, tudom, beképzelt marha vagyok! – emelte fel kezeit védekezésképp maga elé Sirius nevetve, látva Wendy bosszús fintorát.

-        9 óra van, Sirius, elkéstünk – jelentette ki Wendy sziszegve.

-        Nem, nem késtünk el – ellenkezett Sirius vigyorogva, és kituszkolta a lányt az ajtón.

Vigyorogva végigpillantott a lányon, aztán megragadta Wendy kezét, és gyorsan a minisztériumba hoppanált.