Látomások

Megragadta a lány kezét, és megszorította. Úgy kapaszkodott a kézbe, mintha azzal elűzhetné a rossz előérzetet, ami hatalmába kerítette. Álmában ismét átélte azt a napot, amikor megkapták azt a levelet. Az apja halálhírét.

-        Mama… mama, ne sírj, kérlek – mormolta Sirius alvás közben.

Valami simogatást érzett az arcán, és minden fájdalom elmúlt egy pillanatra.

Az álomképek megváltoztak. Újra a hét éves kisfiú volt, aki az ágyában fekve hallgatja anyja keserves szavait, amelyek halálról, magányról és fájdalomról szólnak. A kisfiú pedig megfogadta, hogy nem engedi kétségbeesni a mamáját többé. Nem fogja hagyni, hogy valóra váltsa a fogadalmat, amit tett. Nem fogja hagyni. Ha kell, feláldozza az egész életét, de nem fogja hagyni.

Hirtelen félbeszakította a képeket egy sokkal élesebben kirajzolódó jelenet, ami nem lehetett emlék. Öccse zuhant. Zuhant. Nagyon magasról. Női sikolyokat hallott, és érezte, hogy baj van.

-        Sirius! Sirius, kérlek, ébredj fel! Nagyon elaludtunk! – törte meg egy hang az álmát.

Sirius felriadt álmából, és rémülten pillantott körbe.

’Történt valami Jamie-vel! Haza kell mennem!’ – futott át a gondolat az agyán.

Némileg összezavarodott. Görcsösen szorongatta Wendy Richards kezét, pedig a saját lakásában voltak, nem az irodában. Aztán eszébe jutott, hogy együtt vacsoráztak, és mindkettejüket elnyomta az álom az asztalnál.

-        Jól érzed magad, Sirius? – kérdezte Wendy, miközben Sirius sietősen felpattant az asztal mellől, magához hívta a kabátját, és a lányét is. Elfelejtette elengedni a lány kezét, így annak követnie kellett az ajtóhoz.

-        Bújj bele gyorsan a kabátodba! – szólt Sirius idegesen, ahogy magára kapta a sajátját, és kinyitotta az ajtót.

-        Sirius, már benn kellene lennünk az irodában. Elfelejtetted, hogy 10 órakor meg kellett érkezniük a török szőnyegárusoknak, akiket vártunk? Már dél van, és elkéstünk. Sietnünk kell! – szólt Wendy, miközben magára kapta a kabátját, és megigazította a haján a sapkáját.

-        Elfelejtettem, de nem érdekelnek most a törökök! – szólt Sirius, és kirángatta a lányt a lakásból. – Baleset érte az öcsémet, tudom. Oda kell mennünk. Majd később foglalkozunk a szőnyeg-üggyel.

-        Csak álmodtad. Semmi baja nincs a testvérednek, Sirius.

-        Tudom, hogy baj van! Érzem! És azonnal haza kell mennünk! – ragadta meg a lány kezét Sirius, és azonnal Roxmortsba hoppanált vele.

A ház körül nem volt senki és semmi, ami balesetre utalt volna. De Sirius már ismerte a képességeit. Apja halálát is ugyanígy megérezte. Ugyanezt érezte akkor is, és másnap hazaszökött az iskolából. És anyját ott találta a sírástól kimerülten, kezében a könnyeitől elmosódottá vált levéllel. Ahogy James születésekor is látomása volt.

-        Csak nehogy komoly baj legyen – mormolta kétségbeesetten, és belépett a házba, magával húzva a döbbent Wendyt.

-        Ne merd elmondani neki, értetted? Csak felidegesítené magát, pedig nincs semmi baj! Hagyd, hogy végezze nyugodtan a munkáját! Épp eleget törődött már velünk! Ideje a saját életét élnie! Nincs semmi szükség arra, hogy megrémítsük, amikor csak egy törés az egész! Ha majd meglátogat minket, akkor nyugodtabban fogadja, mert látni fogja, hogy az öccse jól van! Hagy foglalkozzon azzal, hogy ráébredjen arra, mit érez! Boldognak kell lennie annyi évnyi önzetlenség után! Hiába próbáltam lebeszélni arról, hogy feláldozza magát miattunk. Épp eleget vigasztalgatott engem, és épp elég évig foglalkozott veled és az öcsétekkel úgy, mint egy apa! Most rajta a sor, hogy éljen végre normálisan, ahogy te és Jamie! Nem akaszthatjuk ezt is a nyakába megint! Boldognak és gondtalannak akarom látni végre a fiamat! – hallatszódott ki a nappali résnyire nyitott ajtaja mögül anyja ideges hangja.

-        De mérges lesz, amiért nem szóltunk neki azonnal! Ismerhetnéd, milyen! Azt fogja képzelni, hogy már nincs rá szükségünk, és abba belepusztulna! Ha egyszer egy éjjel alatt felnőtt lett, pedig semmi szükség nem volt rá, és önként pótolni akarta apát, hiába győzködtétek mindketten, hogy ne csinálja, akkor tudhatnád te is, mama, hogy azt fogja mondani, joga lett volna tudni azonnal, mi a helyzet!

-        Ne vitatkozz velem! Megmondtam, hogy nem fogom iderángatni Jamie miatt!

-        Elkéstél, mama, már itt vagyok – szólalt meg Sirius hűvösen, és Wendyvel együtt belépett a nappaliba Hope-hoz és anyjához.

-        Mit… mit keresel itt, kicsim? – szólt anyja döbbenten.

-        Tudtam, hogy baj van. Ne kérdezd, honnan. Mi történt, áruljátok el! Jamie leesett a seprűjéről, vagy ilyesmi, igaz? Láttam, hogy zuhant valahonnan.

-        Mi az, hogy láttad? – szólt közbe Hope értetlenkedve. – Nem lehettél itt reggel, amikor történt.

-        Megálmodtam. Tehát, mi történt?

-        Ezt is örökölted apádtól, kicsim? Te… te miért nem mondtad még el? – kérdezte anyja csodálkozva.

Aztán elmosolyodott valamin, ahogy végigpillantott Siriuson.

Sirius annyira aggódott a testvére miatt, hogy át sem öltözött, és még rendbe sem hozta magát. Kócos volt a haja, borostás az álla, az inge a nyakánál ki volt gombolva, a nyakkendőjét valamikor este levette… Még mindig szorongatta az összezavarodott Wendy kezét, aki szintén nem festett sokkal jobban. Rajta is az előző napi ruha volt, és mivel Sirius szinte kényszerítette, hogy villámgyorsan jöjjön el vele, a kabátja sem volt összegombolva, mert nem jutott ideje rá.

-        Ne térj el folyton a tárgytól! – szólt Sirius bosszúsan. – Mi van Jamie-vel?

-        Reggel gyakorolni akart valami új kviddics cselt, és zuhant úgy tíz métert a seprűjéről. Csak eltörte a jobb lábát. Most fenn van a szobájában, alszik. Tele volt a gyengélkedő, ő meg amúgy is haza akart jönni a hétvégére – válaszolt végül Hope is elvigyorodva, és jelentőségteljes pillantást vetett Wendyre és bátyjára.

Aztán viszont különös, töprengő arccal szemlélte Wendyt hosszú percekig. Mintha egy régi emléket akarna felidézni.

Sirius megkönnyebbülten felsóhajtott. Aztán tudatosodott benne, hogy hol van és hogy kivel. Elvörösödött zavarában, és elengedte az ijedten pislogó Wendy kezét.

-        Oh… ö… Ő Wendy Richards – mutatta be a lányt gyorsan. – Wendy, ez pedig az édesanyám és az ikertestvérem, Hope.

-        Végre megismerhetjük a tündért, aki révén visszakaptuk a régi Siriust! – mosolygott a zavarban lévő Wendyre Sunny, és a lányhoz lépett, hogy barátságosan megölelje.

Sirius nem bírt húgára nézni, aki halkan kuncogni kezdett. Szinte olvasni tudott volna testvére gondolataiban. Nyilván arra gondol, hogy több történt Wendy és közte, mint ami valójában, látva az öltözéküket.

-        Ör… örvendek, Mrs. Black – dadogta Wendy elpirulva.

-        Hívj Sunnynak, kedvesem – mosolygott anyja, aztán odalépett Siriushoz, és gyengéden megrángatta a fülét, mire Sirius bosszúsan felszisszent. – Hát erre tanítottalak én téged? Elhurcolod ide szegény barátnődet, és még azt is elfelejted, hogy bemutasd, és hogy hellyel kínáld?

-        Öhm… én… én nem vagyok a fia barátnője, asszo… Sunny – hebegte Wendy elvörösödve. – Csak együtt dolgozunk.

-        Rendben, bocsáss meg nekem. Tudom azonban, hogy a fiam kedvel téged, tehát barátok is vagytok, nem igaz? Úgy is lehetsz a barátnője.

-        Hát… tu… tulajdonképpen igen.

-        Ne haragudj, kicsi Wendy, hogy elrángattalak magammal a beleegyezésed nélkül. Csak nagyon aggódtam az öcsém miatt. Sajnálom. Ma szabadnapot kapsz, jó? Küldök egy baglyot a minisztériumba, hogy a miniszter úr legyen szíves foglalkozni a vendégeinkkel, és kérjen elnézést a nevünkben. Holnap majd leülünk velük tárgyalni – fordult Sirius a lányhoz bűntudatos arccal.

-        Úgy beszélsz, mintha te lennél a miniszter, és a miniszterünk lenne a külügyi osztály vezetője – jegyezte meg Wendy elmosolyodva, és teljesen elfeledkezve a félszegségéről.

Sirius felnevetett, és gyengéden homlokon csókolta a lányt. Arról is megfeledkezett egy percre, hogy nem az irodában vannak, hanem jelen van testvére és anyja is a helyiségben.

-        Még annak is eljön az ideje, talán annyi különbséggel, hogy Emerald Marlow sosem fog az én helyemre kerülni, csak én az övére! – jegyezte meg Sirius nevetve. – Akkor haza tudsz menni egyedül? Bár itt is maradhatsz. Szívesen látunk.

-        Bemegyek helyetted a minisztériumba, és megteszem, amit tudok, hogy a törökök ne üljenek fel a repülő szőnyegeikre dühükben, és ne kelljen megint egy egész hónapig törnöd magad azért, hogy idecsalogasd hozzánk őket. Akkor viszontlá…

-        Munkamániás vagy, ez már bizonyított tény! – szólt szörnyülködve Sirius, és karon ragadta a kifelé induló lányt. – Azt mondtam, nem mész be ma dolgozni, mert szabadnapot kapsz. Miért nem fogod fel?

-        Nem vagyok munkamániás! – csattant fel a lány, és durván belebokszolt Sirius vállába. – Csak nem lehetünk udvariatlanok a vendégekkel, mert különben nem fogunk dűlőre jutni velük. Már az is bosszanthatja őket, hogy várnak ránk legalább három órája!

-        Mama, Hope, szerintetek mi ez, ha nem munkamánia? – fordult kuncogó családtagjaihoz Sirius hitetlenkedő arccal.

-        Szorgalom és segíteni akarás – felelte Sunny ártatlan mosollyal, nevetve.

Aztán beljebb terelte Wendyt a nappaliba, és leültette a kanapéra, miután gyengéd erőszakkal levetette vele a kabátját. A sapkáját is le akarta, csakhogy attól Wendy most sem akart megválni.

Sirius legnagyobb megkönnyebbülésére Hope nem tett semmiféle megjegyzést Wendy külsejére. Anyjától nem is várt semmi durvaságot, de szinte rettegett a húga véleményétől. Meg is volt lepődve, hogy Hope képes volt tartani a száját.

-        Ha szeretnéd, akkor rendbe hozhatod magad a mosdóban – szólt anyja a lányhoz. – Tudom, hogy a fiam kegyetlen munkatempót képes diktálni. Az irodátokból jöttetek egyenesen, nem igaz?

Wendy ideges pillantást vetett Siriusra, és ismét előbújt a félszeg Wendy. Látszott, hogy felelni akar Sunny kérdésére, de fogalma sincs arról, megmondja-e az igazat.

-        Elaludtunk munka közben tegnap, én pedig a jósálom után rögtön ide akartam jönni. Nem hagytam szegény Wendyt, hogy hazamehessen átöltözni, vagy hogy egyáltalán megkérdezhesse, hová megyünk és miért – füllentett Sirius, megelőzve Wendy megszólalását. - Csak megragadtam a kezét, és idehoppanáltam. És én sem festhetek jobban, gondolom.

-        Munka közben? – ismételte meg húga kuncogva, és kaján vigyorral pillogott Siriusra.

-        Igen, munka közben – sziszegte Sirius, és ő is kibújt a kabátjából.

-        Fésülködj, borotválkozz, és igazítsd meg magadon a ruhád, különben nem kapsz ebédet – mondta anyja szigorúan, és kiterelte Siriust a fürdőszoba felé. – Rossz rád nézni, és megijeszted Jamie-t, ha meglát így.

Sirius nem akarta kettesben hagyni Wendyt a húgával, de nem tehetett semmit.

-        Mama, majd később… - próbált kibújni anyja kezei közül, hogy visszamehessen a nappaliba.

-        Ne féltsd Miss Richardsot, Hope nem fogja megenni. Tudja, milyen fontos számodra, úgyhogy lakatot tesz a szájára.

-        Miről beszélsz te, anya? – tiltakozott elvörösödve Sirius. – Wendy… Wendy csak a titkárnőm, és egyáltalán nem…

-        Ne ellenkezz már állandóan a nyilvánvaló dolgok ellen, kicsim – jegyezte meg anyja nevetve. – Ha nem lenne fontos neked a lány, nem hozod magaddal, hanem hazaküldöd, akármennyire aggódtál az öcsédért. Liz Warwickot is azért hoztad el, hogy bemutasd nekem, és a testvéreidnek. Más lányt egyszer sem hoztál rajta kívül, és őt is valójában csak amiatt, mert én győzködtelek, hogy szeretném megismerni. Ha csak barátok vagytok Wendyvel, akkor is lehet fontos neked. És ismerlek, ha nem tudnád. Tudom, mit érzel, észreveszem, ha nem mondasz igazat… a kettő együtt annyit tesz, mintha a gondolataidban olvasnék, kicsim.

-        Fárasztó vagy, anya! – sóhajtott fel bosszúsan Sirius. - Fontos nekem annyiban, hogy nem akarom, hogy megint teljesen bezárkózzon Hope miatt, és el kelljen veszítenem azt a Wendyt, akit sikerült valamennyire megismernem. De… de semmi más nincs köztünk, és… és… csak véletlenül rángattam magammal. Még kába voltam az alvástól, és… azt tartottam a legfontosabbnak, hogy minél előbb ideérjek. Most megyek Jamie szobájába, hogy…

-        Nem mész sehová, míg rendesen nem fogsz kinézni! – szólt ellentmondást nem tűrően anyja, és betuszkolta a fürdőbe. – Mindjárt küldöm Wendyt is. Biztos szeretne legalább megmosdani, hogy felfrissítse magát, ha már egy ilyen tapintatlan srácot fogott ki maga mellé, aki agyondolgoztatja, és úgy rángatja el otthonról, hogy meg sem kérdezi, akar-e jönni.

-        Mondtam, hogy az irodából… - próbált ellenkezni Sirius, miközben fésülködött. Anyja mindentudó mosolyát látva azonban tudta, hogy semmi értelme ezt állítania. Bosszúsan felsóhajtott. – Nem feküdtem le vele, ne gondolj semmi rosszra, és csak azért maradt nálam, mert sokáig dolgoztunk, és vacsora közben elálmosodott, ahogy én. Mindketten ájultan dőltünk az asztalra a fáradtságtól, szinte egyszerre. Nem volt energiám, hogy hazavigyem. Semmi komoly nem történt, és nem is fog. Csak aludtunk.

-        Egy szóval sem állítottam azt, hogy másra gondoltam, kicsim – jegyezte meg anyja kuncogva, és összeborzolta Sirius éppen abban a pillanatban rendbe hozott haját.

-        Anya! – háborodott fel Sirius bosszúsan.

Sirius rekordsebességgel hozta emberibb formába magát, hogy minél előbb Wendy mellett legyen, és megakadályozza Hope szurkálódásait. Amikor azonban belépett a nappaliba, miután gyorsan írt egy levelet a miniszternek, amit elküldött a családi bagollyal, döbbenten tapasztalta, hogy Jamie odabent ül, és rémes vicceket mesél Wendynek, aki némelyiken a szokásos módon nevetgélt. De Sirius érezte, hogy a lány meg van ijedve, kissé tanácstalan, és fél. Wendy mégis próbálta ezt nem kimutatni, hogy ne sértse meg Sirius öccsét.

-        Te bajkeverő, lüke kölyök, tudod, hogy a szívbajt hoztad rám a baleseteddel? – szólította meg Jamest tettetett haraggal, és közben lehuppant Wendy mellé a kanapéra.

-        Villámgyors baglyunk lehet, ha már itt vagy, Sirius! – mondta fejét csóválva a fiú. – Azt reméltem, legalább délutánig nem kell tartanom a letolástól, amit tőled kapok!

-        Sajnálattal közlöm veled, pajtikám, hogy engem a gondolatnál is sebesebben ért el a hír, mivel megálmodtam! – jegyezte meg Sirius gúnyolódva. - Miattad halasztanunk kellett egy fontos tárgyalást. És figyelmeztetlek, hogy ha még egyszer nyaktörő mutatványokat akarsz kipróbálni, akkor tegyél fel valami hálót, amibe belezuhanhatsz! – emelte fel a hangját. - Nem fogok kikötni miattad a Szt. Mungó idegosztályán, érthető?

-        Hé, hiszen alig 10 méterről zuhantam le, és csupán rosszul estem! Ez a lábtörés pedig nem nagy dolog! Csak túl bonyolultan tört el, és nem lehetett forrasztani, ezért ezt a muglimódszert alkalmazták. Néhány hét alatt rendben leszek! – tiltakozott a fiú felháborodva.

-        Csakhogy ha még rosszabbul esel, akkor a nyakadat töröd! – sziszegte Sirius.

-        Sirius, ne bántsd szegényt! Hiszen már megtörtént a baleset, neki pedig nem lett komoly baja. Felesleges azon aggódnod, mi lett volna, ha nem a lábát töri, hanem valami mást – jegyezte meg az ez idáig csendesen üldögélő Wendy halkan.

-        Igaza van a nődnek, bátyó, hallgatnod kellene rá! – helyeselt reménykedve Jamie.

-        Wendy nem a nőm, ahogy voltál kegyes megjegyezni, hanem a barátom és a munkatársam – szólt Sirius nyugodtan. – És, még ha szerelmes lennék a hölgybe, akkor se nevezheted a nőmnek. Maximum a barátnőmnek. De nem mondhatsz rá olyat, hogy a nőm, megértetted?

-        Most nyelvtanórát akarsz tartani? – fintorgott öccse. – Mi a különbség? A nőd, a barátnőd. Ugyanaz.

-        Nem, nem ugyanaz. A barátnő sokkal tartalmasabb kapcsolatot takar, mint a nőm verzió. A nőimmel csak lefekszem, a barátnőmbe szerelmes vagyok. Vili?

-        Kösz a felvilágosítást, de ugye nem baj, ha én nem tartom magam a te szabályaidhoz? – pimaszkodott Jamie. - Nekem a két szó ugyanaz, és nem fogom a te kedvedért bonyolítani a saját beszédem, ha arra kerül a sor. Nem értem, miért kell neked felhúzni magad ilyeneken. Lényegtelen, hogy nőmnek, vagy barátnőmnek nevezek egy csajt, akivel járok. Az a lényeg, amit együtt művelünk, nem az, hogy hogy nevezem.

-        Csak addig beszélsz így, amíg rá nem jössz, mekkora különbség van a két jelentés között, öcsi – jegyezte meg ironikusan Sirius. – Márpedig ég és föld a különbség aközött, hogy kedvedet töltöd valakivel, vagy pedig minden porcikáját imádod. Idővel majd rájössz. Bár, ha így folytatod, meg sem érdemled majd, hogy valaki ugyanúgy szeressen, ahogy talán te fogod szeretni. Téged hallgatva néha már kételkedem abban, hogy egy nembe és egy családba tartozunk-e.

-        Akkor, tesó, te vagy a kakukktojás, nem én, az biztos! – jelentette ki a fiú ártatlan mosollyal.

-        Öntelt barom vagy, James Forest Black, de hogy ezt kitől tanultad, vagy kitől örökölted, arról gőzöm sincs! – szólt Sirius rosszallóan.

-        Szerintem, kisfiam, a James név átka – csendült fel anyja hangja hirtelen. – Apád barátja is pont ilyen fennhéjázó volt, mint ez a kölyök. Ha nem tudnám biztosan, hogy James akkor már halott volt, mikor az öcséd fogant, eltűnődnék azon a lehetőségen, hogy nem apádtól fogant a legifjabb Black. De mivel szegény James nem lehet a ludas, az lehet a magyarázat, hogy a nevével együtt rászállt az öcsédre az elviselhetetlen jelleme is.

-        Te adtad a nevem, mami, nem én választottam – jegyezte meg James vigyorogva. – Ha hibáztatni akarsz valakit, kezdheted magaddal.

-        Egyszer képen töröllek, James! – hördült fel Sirius. – Aztán végigcsináltatom veled, amit én tettem meg, és bele fogsz dögleni. Ha épphogy aludni maradna időd a tanulás mellett, nem beszélnél ilyen magas lóról. És én csak akkor tűröm el tőled az ilyen hangot, ha legalább feleannyi tudást szerzel, mint ami nekem van. Addig meg legyél szíves illendően beszélni a szülőanyáddal! Arról nem beszélve, hogy két méterre tőled egy vendég is hallja, ahogy szemtelenkedsz.

-        Törvénybe volt iktatva akkoriban, hogy neked harmadannyi idő alatt kell aurorrá válnod, meg hogy mittudomén hány dicsérettel kell a RAVASZ-on végezned, meg hogy mittudomén mennyi RBF-et kell leraknod? Eszemben sincs belehalni a tanulásba! – fintorgott a fiú. - Főleg nem olyan dolgok tanulásába, ami nem is érdekel, vagy amit soha nem fogok hasznosítani!

-        Mama, biztos, hogy ez a kölyök az, akit én és Iris néni segíttettünk világra ebben a házban? – szólt oda anyjának Sirius homlokráncolva. - Mert én kezdek kételkedni benne. Szerintem elcserélték a kórházban, mikor másnap bevittük.

-        Sajnos biztos az a lusta poronty – felelte Sunny elmosolyodva. – A szeme az apádé, a haja az enyém, a viselkedése pedig a te elkényeztetésed eredménye, kicsim. Ha nem teszel meg mindent, hogy aranyos, tanult gyerek legyen belőle, akkor talán nem kezd el lázadozni ellened.

-        Ja, hogy ez csak a lázadozós korszak eredménye! – kiáltott fel megkönnyebbülést tettetve Sirius, miközben anyja kiment a konyhába. – Azt le lehet csillapítani néhány csattanós nyaklevessel. És mindjárt el is kezdem a nevelést! – vetett fenyegető pillantást öccsére, aki ettől azonnal összehúzta magát.

-        Azt hiszem, ki kell bicegnem a mosdóba! – jegyezte meg Jamie hirtelen, és törött lába ellenére meglepően gyorsan eltűnt a nappaliból pár percre.

-        Gyáva! – szólt utána Sirius kárörvendően.

-        Jamie itt született? – kérdezte Wendy meglepetten a fiú távozása után. – Miért nem… az Ispotályban?

-        Nagyon rossz idő volt aznap éjjel, és a vártnál majdnem egy héttel korábban indult meg a szülés – magyarázta Sirius halkan és komolyan, maga elé bámulva. – Ha nincs látomásom aznap délután alvás közben arról, hogy anya fájdalmasan feljajdul, vagy valami ilyesmi… este hétkor tudtam kiszökni a Roxfortból, de már akkor sem lehetett látni az orrunknál tovább, és borzalmasan fújt a szél, meg csípős hideg is volt a hó miatt. Amikor ideértem a házhoz, varázslattal kellett kinyitnom az ajtót, mert anya nem tudott ajtót nyitni. Itt ült a nappali szőnyegén, és képtelen volt a lábára állni. Felsegítettem a kanapéra, aztán elrohantam a Három Seprű tulajáért, aki anyám barátnője. Mire visszaértünk Iris nénivel, már nagyon sűrűn jöttek a fájások, nem volt időnk elhoppanálni a Mungóba. Ketten eltámogattuk anyát a szobájába, aztán Iris néni utasításokat adott, mit tegyek, és én megtettem. Aztán kiderült, hogy a vártnál bonyolultabb lesz a dolog. Iris néni megtett mindent, amit tudott, de… a gyerek nagyon nem akart kibújni, ráadásul nem volt rendes az elhelyezkedése sem. Én nem nagyon tudtam mást tenni, minthogy fogtam anya kezét, és törölgettem a homlokát, meg ilyenek. Aztán a vége előtt ki kellett mennem egy apróbb baleset miatt, és mire visszajöttem volna, addigra az öcsi megérkezett. Iris néni a kezembe nyomta, aztán visszament anyához. Anya rettenetesen ki volt merülve, sok vért vesztett, és… rémes állapotban volt. De szerencsére nem lett nagyobb baj, minthogy első éjszaka én és Iris néni foglalkoztunk Jamesszel, mert anyának pihennie kellett.

-        Ha viszont nem jössz, lehet, hogy egyedül kellett volna szülnie - suttogta Wendy megrendülten.

-        Iris néni azt mondta, ha nem jövök, valószínűleg mindketten meghaltak volna. Ő csak zárás után tudott volna jönni, és akkorra már mindennek vége lett volna. Nem lenne sem anyám, sem öcsém – suttogta Sirius remegő hangon.

-        Ezért húztad fel magad Jamie balesetén, igaz? – kérdezte Wendy. – Félted mindannyiukat, mivel tudod, mennyin múlhat, hogy jó vagy rossz lesz a vége.

Sirius ránézett a lányra, aztán szótlanul bámulta egy ideig.

-        Tudom, hogy néha túlzásba viszem a gondoskodást, de nekem nincs rajtuk kívül senkim. És ha én nem vigyázok rájuk, akkor elvesznének. Anya nem tud egyedül mindent megcsinálni. Nem figyelhet folyton mindegyikőnkre. Hope 20 éves koráig úgy viselkedett, mint egy felelőtlen csitri. Csak én tudtam megálljt parancsolni neki, anya nem. James pedig… ő még túl fiatal ahhoz, hogy egyedül boldoguljon.

-        Gondolom, veled ellentétben – mosolyodott el Wendy halványan. – Ha jól számolok visszafelé, akkor majdnem olyan idősen mentetted meg őket, mint amennyi most Jamie, nem?

-        Én, kicsi Wendy, 7 éves korom óta vagyok felnőtt. Ne csodálkozz azon, hogy 14 évesen miket műveltem – mosolyodott el Sirius is halványan.

-        Még szerencse, hogy vannak ezek a látomásaid.

-        Ez több a szerencsénél. Sokszor segített. Még úgy is, hogy csak késleltetett képeket látok. Általában a látomásban szereplő dolgok már megtörténtek, mikor én látni kezdem őket.

-        Na, mi ez a nagy sutyorgás, emberek? – csendült fel ismét Jamie hangja, és levetette magát a korábbi helyére.

-        Épp arról beszélgettünk, hogy miért nem hagytunk anyával téged az Ispotályban, hogy ne minket bosszants! – mondta Sirius fanyar mosollyal.

-        Jó, felfogtam a célzást, tesó! Bizalmas szerelmi sutyorgást folytattatok a kisasszonnyal, és nem akarod az orromra kötni! – élcelődött James vigyorogva.

-        Nem járunk, mint már említettem, kedves James – szólt Sirius ingerülten. – Ha majd beleszeretek a kisasszonyba, azt esetleg bejelentem neked, hogy megnyugodj, rendben? Addig viszont inkább tanulj meg viselkedni!

-        Pótpapa, ne haragudj, de mindent tőled tanultam azt hiszem, úgyhogy ne panaszkodj! – gúnyolódott Jamie. – Bár csak a csajozós dolgok jönnek jól, a többire nem igazán van szükségem.

-        Akárhány nőm is volt, te abból maximum hármat ismerhetsz, szóval ilyeneket nem tanulhattál tőlem – hördült fel Sirius bosszúsan. - Maximum a haverjaidtól. Liz, Tiara és Jade. Őket ismered csöppet, de hármukkal is alig-alig találkoztál. Arról nem is szólva, hogy Jade és Tiara akkoriban volt az életem része, amikor te épp csak 7 vagy 8 éves lehettél. És nekem volt mellettük még legalább… 10 nőm. És ezek csak a 20 éves korom utániak. És legjobb tudomásom szerint nem szokásom itthon beszámolni neked a nőügyeimről. Vagy rosszul tudom? Mert akkor ezentúl nem teszem.

-        Jaj, osztályvezető úr, ugye nem akarsz ismét belefogni egy terjedelmes ömlengésbe arról, hogy hány nőd volt, mint néhány napja, igaz? – szisszent fel Wendy.

Sirius elvigyorodott, aztán magához húzta a lányt.

-        Nem való még az öcsinek a téma, de veled szívesen megosztom a tapasztalataimat, hogy belekezdhess a könyvünkbe.

-        Könyvet írtok? – csodálkozott Jamie. – Miről?

-        Arról, hogy hogy lehet nekem ilyen figyelmetlen, óvatlan öcsém! – felelte Sirius.

-        Ez csak egy tréfa volt, Jamie, amiről nemrég beszélgettünk a bátyáddal. Ne vedd őt komolyan – mondta Wendy.

Siriusnak úgy tűnt, mióta ő is ott ült a lány mellett, hogy az már nem volt annyira zavarban, hiszen éppen úgy kezdett viselkedni, mintha az irodájukban lennének.

-        Most mi van, kicsi Wendy, összefogsz az öcsémmel ellenem? – ugratta a lányt Sirius vigyorogva, és átkarolta a vállát, hogy ne tudjon elhúzódni tőle, ahogy szeretett volna.

-        Ha sikerülne neki rádküldenie egy örökké tartó némítóbűbájt, akkor örömmel! – felelte a lány gúnyolódva, és ismét próbált kibújni Sirius karja alól. – Neked, Jamie, még sosem volt eleged a bátyád hatalmas szájából, amit állandóan jártat? Engem már az őrületbe tud kergetni vele!

-        Szó mi szó, Siriust hatalmas, lepcses szájjal, és töménytelen üres fecsegnivalóval áldotta meg az ég – toppant be a nappaliba hozzájuk Hope. – Adhatok neked néhány pár füldugót, amiket direkt megbűvöltem, hogy csak azt hallhassa meg a viselője, ami lényeges. Bár, ha jobban meggondolom, lenne egy könnyebb módszer is arra, hogy elhallgattasd őt, de legjobb tudomásom szerint ti még nem vagytok abban a helyzetben.

-        Ez… mire akarsz célozni? – kérdezte Wendy homlokráncolva, miközben Hope durván arrébb lökte öccse begipszelt lábát, hogy leülhessen a közelükben.

-        Nem találod ki? – kérdezte a lány sejtelmesen mosolyogva.

-        Nem igazán jut eszembe semmi olyan, amivel most még nem lehetne elhallgattatnom.

Sirius már érezte, hogy húga rosszban töri a fejét, és sejtései is voltak arról, mit akar mondani.

-        Lehetne akár most rögtön is, csak ti szerintem még biztos nem mernétek csinálni, főleg nem előttünk – kezdett kuncogni Hope, és ez beigazolta Sirius sejtéseit, ezért bosszúsan felmordult.

Ám mielőtt rosszallását szóban is kifejezhette volna, Wendy helyette is megszólalt.

-        Kedves Hope, Sirius és én kizárólagosan csupán barátok vagyunk, vagyis jobban mondva munkatársak. És ennél többek nagy valószínűséggel soha nem is leszünk, szóval… nyilvánvalóan nem fogunk hatalmas csókcsatákat vívni, sem lefeküdni egymással, tehát legalább te ne célozgass ilyenekre. Ó, bocs, Jamie, te talán még fiatal lehetsz ehhez a témához, de muszáj volt lehűtenem a nővéred reményeit. Sirius majd befogja a szám, ha legközelebb véletlenül ismét korhatáron felüli témát kezdünk feszegetni.

-        Hé, én már rég túlestem az első csókomon, miért ne lehetne erről beszélni előttem? – háborodott fel a legifjabb Black.

Sirius elfelejtette, mit akart mondani, és döbbenten pislogott öccsére.

-        Mi az, hogy te már csókolóztál? – kérdezte meglepetten. – Csak kis pisis vagy, még a másodikat is alig kezdted el, szóval maximum álmodban történhetett meg, különben rég eldicsekedtél volna vele nekem!

-        Fáj, hogy az öcséd lekörözött téged, Sirius? – kezdett kuncogni Wendy, mire Hope és Jamie is nevetni kezdett.

-        Egy szó sem igaz a történetéből, szóval nem körözött le! – jelentette ki Sirius bosszúsan.

-        Dehát igaz! – tiltakozott Jamie. – Év végén megvolt a dolog egy hugrabugos csajjal. Vagy griffendéles volt? Nem, az később történt… - töprengett hangosan a fiú.

-        Maximum puszi lehetett a szádra, öcsi. Nem hiszem el, hogy igazi csókot kaptál volna.

-        Szerintem mutasd meg neki Wendyvel, mi a csók, és akkor bevallhatja az öcskös, hogy rendes csókban volt része, vagy sem! – vetette fel Hope komolyságot színlelve.

-        Nem fogom zavarba hozni a titkárnőmet, csak hogy te szórakozhass! – felelte Sirius elvörösödve. – Bár… Wendy, neked nem lenne gyomrod ahhoz, hogy megcsókolj engem, igaz? – fordult a lányhoz kérdő tekintettel. – Tudom, hogy tegnap annyira hangoztattad, hogy ki nem állhatsz engem, de… Nem könyörülnél meg rajtam? Nem hagyhatom, hogy a kis pisis hamarabb túlessen az első csókján, mint én. Biztos nem volt normális csók, de amíg nem mutatjuk meg az igazit, addig azt fogja hinni, hogy sikerült leköröznie. Nem tudom jelenleg mással megmutatni, csak veled.

-        Eszemben sincs megcsókolni téged! – tiltakozott Wendy riadtan.

Sirius kuncogni kezdett, és tovább ugratta a lányt. Neki sem volt szándékában a testvérei előtt csókolózni először Wendyvel, de jó volt kicsit ráijeszteni a lányra.

-        Nem kell neked megcsókolnod – jegyezte meg vigyorogva. - Én már épp elég jól tudom, hogy kell. Neked csak ki kell nyitnod kicsit a szád, és viszonozni. Nem olyan nagy dolog, igaz? Megtehetnénk, csak hogy segíts bebizonyítanom a kölyöknek, hogy ő még biztos nem kapott ilyet. Szerintem fogjunk is hozzá – hajolt közelebb a lányhoz Sirius, mintha valóban szándékában állna megcsókolni Wendyt.

Wendy láthatóan Hope és Jamie előtt nem mert elhátrálni, viszont zavartan babrálni kezdte a sapkáját, és kerülte Sirius tekintetét.

-        Most komolyan ilyesmit akartok művelni, Sirius? – csendült fel Jamie fintorgó hangja pár másodpercen belül, megmentve Siriust és Wendyt a csókjelenettől. – Undorítóak tudtok lenni te és Hope, a hülye ötleteitekkel együtt! Miért támadod le Wendyt, ha nem jártok, és különben is… a lány szájában volt a nyelvem, és az övé meg az enyémben. Ennél igazibb csók biztos nincs.

-        Jó, elfogadom, hogy legyőztél – adta meg magát kuncogva Sirius, és egyúttal elengedte Wendyt is. – Viszont minőségileg még mindig én leszek egy ideig a jobb, az első ágytörténeted előtt pedig legyél szíves szólni nekem, mert közölnöm kell veled néhány fontos dolgot, hogy ne legyek túl hamar nagybácsi. Értve vagyok?

-        Ha a pozíciókra gondolsz, ismerek néhányat már most is, ha az antibébi varázslatokat próbálnád közölni velem, akkor elárulom, hogy ismerem, amit te használsz. Van még valami, amit majd el akarsz nekem mondani? – tájékoztatta a fiú ártatlan arccal Siriust.

-        Wendy, szerinted hová fejlődik ez a világ? – fordult siránkozó képpel Sirius a szintén döbbenten pislogó lányhoz, mialatt Jamie és Hope nevetni kezdett. – Én ilyen idős koromban épp csak annyit tudhattam, hogy nem a gólya hozza a gyerekeket! Erre a mai időkben ilyeneket mer mondani nekem a saját öcsém! És különben is… - fordult vissza bosszús képpel Sirius öccse felé. – Honnan tudod, én mit használok? Még anya vagy Hope sem tudja, mivel eszemben sincs elmondani nekik! Lizytől pedig végképp nem tudhattad meg, mert… khm… - harapta el a mondatot Sirius zavartan. Nem épp Wendy és Hope előtt kellene elfecsegnie, hogy sosem feküdt le azzal a lánnyal, aki jelképesen a legtovább volt a barátnője. – Lizy nem beszélt volna nektek ilyen dolgokról – vágta ki magát, próbálva nem elvörösödni.

-        Találtam a régi szobádban egy kis füzetet, amin rajta volt a neved, és abból néztem ki a legerősebbet – felelte egyszerűen Jamie. – Biztos vagyok benne, hogy te azt használod, mivel nem akarsz házasság előtt senkit teherbe ejteni.

-        Te megtaláltad apa füzetét?! – hördült fel Sirius elképedve. – Még nem voltál elég idős ahhoz, hogy megkapd! És egyáltalán, hogy merészeltél kutatni a holmim közt?!

folytköv!