Az első este

Siriusnak és Wendynek közös munkájuk során kezdtek kialakulni a napi szokásaik. Például, mikor valamelyiküknek elege volt a munkából, elmentek a Temzéhez beszélgetni. Amikor Sirius családi vacsorára volt hivatalos, a lány egyedül fejezte be a munkát. Amikor külföldi vendégeket kellett fogadniuk, Wendy programokat szervezett a vendégeknek, ám csupán Sirius tartott a külföldiekkel. Sirius hiába győzködte a lányt, ő nem akart emberek közé menni. Sirius elfogadta ezt, de apró mesterkedések révén néha mégis sikerült kicsalogatnia a lányt az irodából. Amikor késő éjszakába nyúlóan benn kellett maradniuk, az álmosságukat és fáradtságukat elűzendő, felvetettek valami témát, amin elvitatkoztak egy ideig, néha némi tréfálkozással megtoldva.

Sirius már beletörődött, hogy nem fog rájönni, honnan ismerős neki Wendy Richards. Miután a Roxfortba jártak mindketten, és csak egy év volt köztük, Sirius úgy gondolta, talán mégis látta már akkor is a lányt, csak nem emlékszik arra, milyen lehetett akkoriban pontosan.

-        Figyelj, Wendy, mit szólnál, ha… - lépett ki egyik este Sirius a saját irodájából beszéd közben.

Titkárnője épp olvasgatott valamit, amíg a megbűvölt pennák írtak valamit egy pergamenre. Sirius hangjára a lány összerezzent, és riadtan becsukta a könyvet. Sirius kuncogva odalépett a lány asztalához, és leült a szélére.

-        Mit olvasol? – érdeklődött kérdő tekintettel nézve a lányra.

-        Semmi lényegeset – felelte elvörösödve Wendy.

-        Talán csak nem egy… szerelmi történetet? – ugratta a lányt Sirius.

-        Nem szeretem az olyasmit. Az élet teljesen más, mint a könyvekben – felelte Wendy határozottan.

-        Nocsak! Ne mondd már, hogy szerinted nem jöhetne el érted a herceg, és nem szerethetne beléd egy olyan ember, akire nem is gondolnál! – ellenkezett Sirius vigyorogva. - A könyvekben valami ilyesmi van, nem igaz? Miért ne történhetne meg az életben is?

-        Jó, értem, főnök úr, fáradt vagy, és ez egy vitatéma – jelentette ki a lány elmosolyodva. – Nos, azért nem hiszek a hercegekben és a csodákban, mert először is halvány bájitalgőzöm sincs arról, milyennek kellene lennie a hercegnek. Csodának pedig azt hívják, amit mi, varázsnépek művelünk, legalább is a muglik szemszögéből.

-        Nos, derítsünk fényt a herceged tulajdonságaira, hogy felismerd őt, ha eljön! – tréfálkozott Sirius. – Válaszolj gondolkodás nélkül a kérdéseimre!

-        Ez egy idióta játék, uram – jelentette ki a lány fintorogva. – És nincs kedvem hozzá.

-        Elbocsátlak, mert nem hajtod végre az utasításaimat! – fenyegetőzött Sirius vigyorogva, és megfricskázta a lány orrát. – Nem azt mondtam, hogy holnap belép ezen az ajtón egy pontosan olyan srác, mint amilyet összehozunk a válaszaidból. Lehet, hogy teljesen az ellentéte lesz. Viszont jó szórakozást jelent találgatni.

-        Akkor találgassuk a te hercegnőd külsejét, és ne az enyémet – vágott vissza Wendy szemforgatva.

-        Még arra is sort kerítünk – nevetett fel Sirius. - Most azonban felelj: Kék, zöld vagy barna?

-        Kék! Nem, zöld! Fogalmam sincs.

-        Fekete, barna vagy szőke?

-        Legyen szőke – felelte nyelvét kinyújtva a lány.

-        Magas, közepes, vagy alacsony?

-        Természetesen magas. Legyen úgy három méter. Vagy négy – mondta nagyot sóhajtva Wendy.

-        Mondj három színt! – szólt Sirius nevetve.

-        Hé, kérdezned kell, nem parancsolgatni! – háborodott fel Wendy.

-        Mondj három színt! – ismételte meg Sirius.

-        Jó, legyen – felelte fintorogva a lány. – Kék, zöld, piros. Ebből ki tudod hámozni a hercegemet, Sirius Black?

-        Igen. Barna hajú, középmagas, fekete szemekkel, amikkel úgy tekint rád, mint a legcsodálatosabb lányra a földön. Belsőleg nyugodt, mint a tenger szélcsendkor, de háborogni is tud, az ágyban pedig… szenvedélyes – sorolta Sirius vigyorogva.

-        Hogy a Merlinbe hoztad ezt össze a kékből, zöldből és pirosból? – szörnyülködött a lány.

-        A külsejét a korábbi válaszaid adták, mivel valószínűleg épp az ellenkezőjét mondtad, mint amilyet szeretnél. A színek pedig… az óceánra gondoltam. Ha egy öböl nyugodt vizét nézed, az zöld, amikor azonban háborog az óceán, sötétkékké válik a víz. A piros pedig köztudottan a szenvedély jele.

-        Őrült vagy, és utállak – mormolta a lány kezeibe temetett arccal.

-        Inkább vagyok őrült, mint munkamániás – nevetett fel Sirius.

-        Nem vagyok munkamániás – ellenkezett Wendy felemelve a fejét.

-        Nos, meglátjuk – szólt Sirius vigyorogva és nevetve, majd karba tette a kezeit. – Éjfélig itt akarsz rostokolni ebben a lyukban, vagy… eljössz velem vacsorázni?

Wendy elvörösödött.

-        Nem randi, csak kajálunk. Éhes vagyok, és nincs kedvem egyedül enni – jegyezte meg Sirius kuncogva. – Nos, mi a válaszod?

-        Csőbe akarsz húzni, tudom jól – mondta a lány, és felemelkedett a székéből kicsit. Odahajolt Siriushoz, és durván megbökte a mellkasát egy ujjával. – Ha itt maradok, akkor munkamániásnak fogsz hinni, ha viszont elmegyek veled enni, akkor mindenki arról pletykál majd megint, hogy a szeretőd vagyok. Nem volt elég neked az elmúlt 3 hónap, mikor állandóan ujjal mutogattak ránk idebent?

-        Miért foglalkozol a többiekkel? – ellenkezett Sirius. – Az a lényeg, hogy mi ketten tudjuk az igazat. Más ember véleménye nekem nem számít, kivéve a családomét.

-        Nekem viszont számít! – húzta fel magát a lány. – Ha már a te jóvoltodból mindenki kénytelen észrevenni engem, akkor nem hagyhatom, hogy azt gondolják, csak a főnök úr kedvese vagyok, és nem dolgozom meg a pénzemért!

-        Ha ezt gondolják, akkor nem pont úgy fogalmaznak, hogy nem dolgozol meg a pénzedért, hanem hogy nem a szokott módon, helyen és időben – nevetett fel Sirius.

-        Ezzel meg mit akarsz mondani? – értetlenkedett a lány homlokráncolva.

-        Csak azt, hogy ha valóban ilyeneket gondolnak rólad, mint amit említettünk, akkor szerintük te megdolgozol a pénzedért, csakhogy… természetben – fejezte be kuncogva a mondatot Sirius.

-        Hülye! – bokszolt Sirius vállába a lány bosszúsan.

-        Nos, válaszolj már! Vacsora, vagy munka?

-        Munka, Sirius, csak a munka! – mormolta a lány morcosan. – Nem teszem nevetségessé sem magam, sem téged.

-        És… ha hozzám mennénk? – vetette fel Sirius hirtelen ötlettől vezérelve. – Mondom, hogy elegem van mára.

-        Nem vagyok az előző titkárnőd, Sirius – suttogta a lány lehajtott fejjel.

-        Most mi bajod? – kérdezte Sirius zavartan.

-        Miss Marlowt elviheted a lakásodba, vagy bárhová. Engem nem. Nem vagyok olyan, mint ő.

-        Hálát adok az égnek, hogy nem olyan vagy, mint az a liba! – hördült fel Sirius. – Nekem soha nem fog kelleni egy olyan, mint Denise Marlow!

-        Ne mondd már! Elfelejtetted, kiket vittél fel magadhoz eddig? Hogy kikkel jelentél meg a nyilvánosság előtt? Hogy…

-        Nem érdekel, mi van rajtad, hogy hogy nézel ki, és igenis meg merek veled jelenni akárhol, még a miniszter estélyein is. Még ha ebben a ruhában jönnél el, akkor is – tiltakozott Sirius. - Tudunk normálisan beszélgetni egymással, remekül dolgozunk együtt, és… attól, hogy te azt képzeled magadról, hogy jelentéktelen szürke kisegér vagy, akit csak arra lehet használni, hogy az emberek cipőjéről letöröljék a sarat, mások még gondolhatják másképp. Például én.

-        Nem gondolok ilyesmit magamról. Tisztában vagyok azzal, milyen vagyok. És nem kell hazudnod – ellenkezett Wendy halkan.

-        Mivel szerinted minden férfit csakis a legszebb nők érdekelhetnek, ha azt állítanám, hogy arra kellesz, hogy az ágyamba döntselek, amint beléptünk a lakásomba ma este, azt nem hinnéd el, vagy azt mondanád, csak ki vagyok éhezve, azért nem érdekel, milyen vagy. De tegyük fel, hogy én igenis veled akarnék lenni, és azért, mert tetszel. Ebben az esetben pedig nyilvánvalóan nem érdekelhet, hogy nem vagy olyan cicababa, mint az előző nőim, és hogy akárhová beülnék veled vacsorázni, nem? Miért nem hiszel nekem anélkül, hogy azt kellene állítanom, hogy igenis rossz szándékkal hívlak el magamhoz? – szólt halkan Sirius, és felemelte a lány fejét, hogy a szemébe nézhessen. - Én most csak egy egyszerű vacsorát akarok egy normális, különleges lánnyal. Barátok vagyunk, nem? Egyik barát nem hívhatja meg a másikat az otthonába egy vacsorára? Vagy menjünk le a Temzéhez, és útközben veszünk valamit egy mugli üzletben. Ez sem nagyobb dolog, mint az, hogyha hozzám, vagy egy étterembe ugrunk be.

-        Jó, menjünk – sóhajtott hatalmasat a lány. – És egyáltalán nem vagyok különleges, Sirius. Csak egy szürke kisegér vagyok, aki imád dolgozni, és utálja, hogy a főnöke állandóan hülye ötleteket akar véghezvinni, amiknek semmi értelmük.

-        Ha továbbra is hülyének mersz nevezni, Wendy Richards, akkor valóra váltom a legrémesebb rémálmod, és elcsábítalak! – nevetett fel Sirius.

Wendy hatalmasra tágult szemekkel, rémülten nézett Siriusra. Sirius megbűvölten meredt a lány hatalmas, barna szemeibe. Aztán Wendy lehajtotta a fejét, és megköszörülte a torkát.

-        Ne tréfálkozz ilyen dolgokkal, osztályvezető úr, mert egyáltalán nem vagy vicces – suttogta.

-        Miért, azt gondolod, nem tehetnénk meg? Te nő vagy, én férfi, és ha mindketten akarnánk, akkor biztos sikerülne a dolog. Elvégre ezért vagyunk teremtve – kuncogta Sirius.

-        Tréfából nem szoktak ágyba bújni az emberek egymással. Lehet, hogy te igen, de én nem. És nem akarok semmit tőled, és te sem tőlem, te is nagyon jól tudod. És különben is lehetetlen lenne. Sőt, képtelenség.

-         Hacsak nem egy nőnek öltözött férfi vagy – jelentette ki Sirius kuncogva. – Legjobb tudomásom szerint olyannyira nőből vagy, hogy igenis lehetséges lenne, ha akarnánk. Szerinted tényleg akkora képtelenség lenne, ha azt állítanám, hogy megőrülök érted, és hogy le akarok feküdni veled? Persze ez jelenleg nincs így, de ki tudja… megtörténhet.

-        Sosem fog megtörténni, és kár szót vesztegetni erre az egészre. Az olyanok, mint te sosem fogják észrevenni az olyanokat, mint én.

-        Emlékeztess holnap, hogy vigyelek el a Szt. Mungóba egy alapos pszichiátriai kivizsgálásra. Ekkora kisebbrendűségi érzést, mint ami benned van, már kezeltetni kell – tréfálkozott Sirius színpadiasan felsóhajtva.

-        Indulhatunk végre enni? – kérdezte Wendy szemeit forgatva.

-        Egyáltalán nem értem, miért nem tudod elhinni, hogy tetszhetsz egy srácnak – folytatta Sirius elkomolyodva, nem tulajdonítva figyelmet a lány témaelterelő kísérletének. - Mindenkiben van valami, ami felkeltheti egy másik ember figyelmét. Gyönyörű szemed van, szorgalmas, kedves lány vagy. Csak nézd meg, mire ment nálam Marlow őnagysága! Lusta, elviselhetetlen csaj volt, és akármennyire is leveszi a lábáról a többi hímneműt a bájaival, engem nem tudott érdekelni. Külsőre igazi szépség, az tény, de nem mindenkinek számít a külső. A legtöbb lány, akivel voltam, csupán némi élvezetszerzésre volt alkalmas, mivel a ruhákon, frizurákon, kenceficéken kívül szinte egyikkel sem lehetett értelmesen szót váltani. Pedig igazán csodásan néztek ki. De csak kívülről. És ez nekem például nem elég.

-        Most ki fogjuk tárgyalni a te hercegnődet, vagy mi? – gúnyolódott a lány. - Nem is kell kérdéseket feltennem. Hosszú, fekete haj, fekete szemek, nádszálkarcsú alak nagy mellekkel. Belsőleg pedig… Legyen legalább egy témával több, amiről tudjon beszélni, mint amit felsoroltál, hogy beszélgethess vele. Eltaláltam?

-        Jesszusom! Te találkoztál az ikerhúgommal? – szisszent fel Sirius. – Eszemben sincs beleszeretni egy Hope-utánzatba! Mert amit leírtál, az szinte olyan, mint ő. Csak a szemszín, és az agytérfogat nem stimmel. Inkább szeressek bele egy olyanba, mint te, ha már feltétlenül szeretnem kell valakit – jelentette ki Sirius vigyorogva.

-        És a nászéjszakádon beszélgetni fogsz a hölggyel, ahelyett hogy a szokásos dolgokat tennéd vele, igaz? Nem lenne gyomrod ahhoz, hogy hozzáérj, az biztos, ha nem egy álomnő alkat. Az első hónap után megcsalnád egy bombanővel szegény lányt.

-        Értem, mit szeretnél – ugratta a lányt Sirius. – Kérjem meg a kezed, a nászéjszakánkon folytassunk tartalmas eszmecserét, aztán pedig… kimerítő testi szolgáltatásokban kellene részesítened minden nap, hogy ne legyen energiám más szoknya után nézni. Nem is rossz ajánlat, Miss Richards! Igazi álomházasság lenne a miénk!

-        Inkább meghalnál, mint hogy a feleséged legyek – felelte Wendy fintorogva, és táskájába csúsztatta a könyvet, amit böngészett. – És sosem kellenék neked másképp, mint titkárnőként.

-        Miért vagy te olyan biztos ebben? – suttogta Sirius csábítóan mély hangon, és lassan közelebb hajolt a lányhoz. Kezeibe fogta az arcát, és igyekezett olyan szerelmesen pillogni a lányra, amennyire csak tudott. – Nem fogod fel, hiába célozgatok rá? Megőrülök érted, Wendy Richards. És azt akarom, hogy szeretkezzünk. Itt és most, ebben a poros irodában, ezen az íróasztalon.

-        Te megőrültél! – kiáltotta a lány rémülten, és ellökte magától Siriust.

-        Látod? Komolyan vettél, pedig állítólag nem lennék képes hozzádérni! – nevetett fel Sirius.

-        Perverz állat vagy, Sirius Black! – sziszegte pipacsvörösen Wendy, és elhátrált a fogashoz a kabátjáért.

-        Ha engem képes vagy komolyan venni, akkor szurkolok a valódi hódolódnak, hogy sikerüljön meggyőznie téged. Biztos élvezni fogod a dolgot. Szerintem te is tudod, mennyire jó érzés, amikor…

-        Ha még mindig ételre vagy éhes, akkor ideje lenne végre elindulnunk hozzád. Ha valami egészen másra, akkor lépj ki az irodánkból, és szedd fel az első utadba kerülő imádódat, vidd fel magadhoz őt, és bújj vele ágyba! Majd holnap elmondhatod nekem, milyen volt. Nem mintha kíváncsi lennék rá, de úgysem tudod befogni a szád, és az első mondatod az lesz, hogy „Merlin, milyen klassz ágytornában volt részem éjjel!” Én szépen végighallgatlak, aztán pedig néhány napig nyugtom lesz tőled, mielőtt újból rádtör a szexéhség!

-        Ha veled szeretkeznék, két legyet ütnék egy csapásra. Meglenne a társaságom a vacsorához, és az ágyhoz is – évődött tovább a lánnyal Sirius nevetve. – Nem kellene törnöm magam, hogy valami jó szöveget találjak ki, hogy az egyik kinti csajt megdönthessem.

Közben, mikor a lány hátat fordított neki, gyorsan kihúzta kicsit a lány könyvét az asztalon heverő táskájából, hogy megnézhesse a címét. Alig tudta elfojtani a kuncogást, amikor megtudta, mit rejteget a lány olyan bőszen előle.

-        Felejts el, Sirius Black! – szólt Wendy, és gyorsan bele akart bújni a kabátjába.

Csakhogy idegességében nem találta az egyik ujját, hogy rendesen felvehesse.

Sirius lassan odaosont a lány mögé.

-        Hazamegyek aludni most rögtön. Nem hallgatlak tovább! Viszlát holnap!

-        Nem lenne könnyebb így? – suttogta Sirius a lány fülébe, miközben rásegítette a kabátot. Aztán gyorsan csókot nyomott a lány nyakára.

-        Hagyd ezt abba, Sirius! Én nem fogok veled… - szólt ijedten a lány, és elhátrált Siriustól.

-        Vacsorázni? – fejezte be a lány mondatát Sirius ártatlan arccal. – Milyen kár! Pedig már úgy beleéltem magam, hogy nem fogok egyedül enni. Rendben, megesküszöm arra, amire akarod, hogy egy ujjal sem érek hozzád. Halálkomolyan. Becsszóra! Gyere el hozzám, kérlek!

Wendy pár percig farkasszemet nézett a vigyorgó Siriusszal, aztán hatalmasat sóhajtott, és elmosolyodott.

-        Hogy lehet egy ekkora barom, mint te, 27 évesen egy egész főosztály vezetője? – mondta aztán szörnyülködve. – Egy óvodában lenne a helyed, annyira gyerekes tudsz lenni néha!

-        Ne sértegess! – tettetett sírást Sirius, és nagy léptekkel odasietett az ismét hátrálni kezdő lányhoz.

Wendy egészen az iroda ajtajáig hátrált, onnan azonban nem mehetett tovább. Sirius szorosan odalépett a lány elé. Átkarolta a lány derekát, aztán belenézett a hatalmas barna szemekbe.

-        Megtudhatnám, miért olvasgatsz te munkaidőben masszázsmódokról szóló könyveket? – suttogta ugyanolyan csábító hangnemben, mint néhány perce, és megsimogatta a lány arcát.

Ismételten hatalmába kerítette valami varázslat, mert alig tudta visszatartani magát attól, hogy ne tegyen valami meggondolatlanságot. Olyan dolgokat érzett a lány közelében, mióta együtt dolgoztak, amiket teljesen máskor és mással kellett volna éreznie.

Megpróbált többször is értelmet találni ezeknek, de rá kellett ébrednie, hogy nem tagadhatja le önmaga előtt tovább.

Vonzotta valami Wendy Richardsban, és ez a vonzódás már korántsem a korábbi sajnálat vagy szánalom volt. Már nem barátként tekintett rá, hanem nőként. Ahogy egyre jobban megnyílt felé a lány, Sirius egyre jobban megszerette.

Még az irodai pletykákat is aljas módon a maga javára fordította. Amikor csak tehette, kézenfogva lépett ki a lánnyal az irodájukból, vagy átkarolta a derekát vagy a vállát, csak hogy hozzáérhessen. Wendy eleinte zavarban volt, és kerülte a tekintetét mind Siriusnak, mind másoknak. Sirius igyekezett ilyenkor szóra bírni, miközben végigmentek az osztályon a liftig, hogy elfeledkezzen a zavaráról. Nem érdekelte a munkatársaik sutyorgása, az irigykedő, néhol bosszús vagy furcsálló tekintetek, amiket rá, vagy Wendyre vetettek.

Senki nem mert megjegyzéseket tenni a lányra, mert tartottak Sirius haragjától. Ám Sirius időnként hallott ezt-azt. A férfiak azt találgatták, mennyire gátlástalan lehet Wendy éjjelente, hogy képes volt Siriust elcsábítani, a nők pedig biztosra vették, hogy bájitallal, vagy bűbájjal dolgozik. Néhányan már azt híresztelték, hogy Sirius megőrült az előző titkárnője mellett, és ezért nem látja, milyen Wendy Richards külseje.

Ám a lány csak mások előtt maradt olyan visszafogott, mint ismeretségük kezdetén. Amint becsukódott mögöttük az irodájuk ajtaja, Wendy Richards egészen más emberré vált. Nyíltan szembeszállt Siriusszal, ha ezt látta jónak, elmondta neki a gondolatait, ötleteit a munkájukkal kapcsolatban, és egyre felszabadultabban tudtak beszélgetni egymással. Sirius élvezte a szócsatákat, amiket vívtak, és szeretett Wendy közelében tartózkodni. Legtöbbször behívta magához a lányt valami ürüggyel, hogy mellette, az ő irodájában dolgozzon, és ne idekint. És egyre többször kapta magát azon, hogy a lányon felejti a tekintetét, ahelyett, hogy a száraz hivatali ügyekkel foglalkozna, ahogy eddig.

Mindent meg akart tudni a lányról. Hogy hol lakik, mit szeret enni, mit olvas, mit csinál a szabadidejében, és hogy miért vált olyan zárkózottá. Egyre többször fordult meg a fejében, hogy mi lenne, ha egy gyors mozdulattal levenné a lány hajáról a kendőt, vagy a hatalmas, rémes sapkákat, hogy megtudja végre, milyen színű a haja.

-        Én… elegem van a vitázásból – dadogta félszegen a lány, és lehajtotta a fejét. – Ezért arra gondoltam, hogy talán… talán a fáradtság ellen jobb módszer lenne egy masszázs. A könyv szerint felfrissítene, és akkor jobban tudnál koncentrálni késő esténként is, ha bonyolult üggyel foglalkozunk.

-        Remek elgondolás, kicsi Wendy. És mikor akarod először csinálni?

-        Legközelebb, ha… szóval mikor legközelebb bent kell maradnunk. Ha nem akarod, akkor maradhatunk a vitatkozásnál. Csak… úgy vettem észre, hogy… néha annyira elfáradsz, hogy alig bírod nyitva tartani a szemed, és… és egy beszélgetés nem tart ébren, hanem még jobban kifáraszt.

-        Akkor újítunk a kérésedre – felelte Sirius, és ugratni kezdte a lányt. – Igazad lehet. Veled már korán reggel, ébredés után is fárasztó vitatkozni, mivel annyira makacs vagy, hogy képtelen vagyok meggyőzni téged az én véleményemről. Késő este pedig altatónak inkább elmennél, mint ébren tartó eszköznek.

-        Ne gonoszkodj, osztályvezető úr! – bokszolt erőteljesen Sirius karjába Wendy. – Én is el szoktam fáradni. És a te egyik hülye ötleted volt a sok közül ez a vitatkozósdi. Elengednél végre, ha megkérhetlek? Éhes vagyok, és szeretném minél előbb letudni a látogatást nálad.

-        Ennyire vágyódsz látni, hol hajtom álomra a fejem? – évődött tovább Sirius, és ismét megpuszilta a lány nyakát. Wendy megborzongott.

-        Ne csináld ezt, kérlek – suttogta zavartan elpirulva.

-        Mit ne csináljak, kicsi Wendy? – kérdezte Sirius, és újra megpuszilta a lányt.

-        Ne… ne csókolgass – dadogta a lány. – Nem vagyok a cicababád.

-        Csókolgatlak? – suttogta Sirius kuncogva. – Ez csak puszi. Ha csókolgatni foglak, akkor nem maradsz meg a lábadon, édes.

-        Beképzelt barom vagy, Sirius Black! – szisszent fel Wendy.

-        Figyelj, kicsi Wendy, ha néhány éve két nővel is elbírtam, igazán nem róhatod fel nekem, hogy tisztában vagyok a képességeimmel – kuncogta Sirius, és elengedte a lányt.

Elővette varázspálcáját, és magához hívta a saját kabátját, és a lány táskáját.

-        Nem érdekelnek a perverzióid, sem a volt nőid, sem az ágybeli képességeid – szólt a lány közben bosszúsan.

-        Perverzióim? – fordult vissza a lány felé Sirius csodálkozva. – Nem tehetek arról, hogy egy vörös és egy fekete nőszemély egyszerre óhajtotta lemérni a teherbírásomat!

-        Igen, nem tehetsz róla, igazad van – kezdett bólogatni a lány fintorogva. – Nem mondhattál nemet a szívélyes felkérésre, hogy kettőjükkel egyszerre bánj el. Bár szerintem ez csak valami kamaszkori álmod lehetett, és egy szó sem igaz belőle.

-        Tény, hogy nincsenek fényképeim az esetről, tehát hinned kell a szavamban. Megtörtént – mondta Sirius, és elkezdte kiterelni a lányt az irodából. – Fárasztóak voltak kissé, szóval két hét után kénytelen voltam megválni Jade-től és Tiarától. Teljesen lefárasztottak, pedig igazán értették a dolgukat. Utána néha mozogni is képtelen voltam. És az az állandó izomláz! – sóhajtott fel nosztalgikusan mosolyogva Sirius.

-        Jade és Tiara? Most, gondolom, el akarod mesélni, hogy hívták a nőidet, hogy milyen élvezetes volt a társaságuk, hogy hogy néztek ki, meddig bírták, stb. stb., nem igaz?

-        Azt mondtad, nem érdekelnek a volt nőim – jegyezte meg Sirius nevetve.

-        Nem is. Csakhogy annyi badarságot hordasz össze állandóan, hogy már meg sem lepődnék, ha ilyen témájú tapasztalataidat is szeretnéd megosztani velem. Tudod mit? Megírom az életrajzodat, és meggazdagszom belőled! Akkor legalább nem kell füldugót betennem, hogy átvészeljem a szövegelésedet.

-        Annyi kaját tömök a szádba, hogy ne tudj panaszkodni. Aztán pedig a székhez ragasztalak, és kényszerítelek, hogy írj le minden szót, amit mondok. Kiadjuk a könyved, és mi leszünk a leghíresebb írópáros a világon!

-        Ha-ha, de vicces valaki – gúnyolódott nyelvét kinyújtva a lány, amint beszálltak a majdnem teljesen teli liftbe.

Sirius elmosolyodott. A lány egyáltalán nem zárkózott be, ahogy szokott, pedig kíváncsi tekintetek tömkelege szegeződött rá.

Sirius a lányhoz lépett, és átkarolta a derekát.

-        Tudsz főzni, vagy nekem kell összehoznom valamit? Fogalmam sincs, mi van otthon. Lehet, hogy csak száraz kenyér és víz.

-        Ó, osztályvezető úr, az igazán mennyei csemege lesz – jelentette ki a lány színpadias sóhaj kíséretében. – Hogy vagy képes úgy vacsorára hívni, hogy azt sem tudod, mit fogunk enni? Nem vagy normális, már mondtam. De hogy ennyire nem, azt nem gondoltam volna.

-        Holnap veled megyek az Ispotályba, és amíg téged kezel a pszichiáter, addig én kényszerzubbonyt tetetek magamra, rendben? – nevetett fel Sirius.

-        Magadon is hagyhatod, Sirius – jelentette ki Wendy szemforgatva. – Imádnálak kényszerzubbonyosan! Leborulnék előtted, és imádkoznék hozzád, hogy soha többé ne vedd le.

-        Hiszen anélkül is imádsz, nem? – kérdezte Sirius nem minden hátsó szándék nélkül.

A fülkében lévők döbbenten pillogtak Wendyre, amit a lány észre sem vett, hiszen nem némult el ijedten. Ezt a Wendyt egyikük sem ismerhette.

-        Persze, főnök úr, elepedek érted. Csak az a baj, hogy élsz, és engem boldogítasz minden nap – gúnyolódott a lány.

Sirius felnevetett, és homlokon csókolta a lányt.

Utastársaik igyekeztek közönyös arcot vágni, de Sirius látta néhányukon, hogy erősen töprengenek a hallottakon. Némelyik mondatot biztosan félreértették, de Siriust nem érdekelte. Ha nagyobb hangsúlyt tulajdonítanak Wendy szavainak, annál jobb. Megint beindulhat a szóbeszéd a viszonyukról.

Végül megérkeztek a Mágiaügyi Minisztérium előcsarnokába, és kiszállhattak. Wendy és Sirius ráérős tempóban kisétáltak a hoppanálási pontra, ahol Sirius kézen fogta a lányt, és hazahoppanált a lakása elé.

Mikor beléptek a lakásba, Sirius kissé zavarba jött. Össze kellett volna takarítania, mielőtt Wendyt elhívja.

-        Kellemes disznóól van, Sirius – jegyezte meg a lány a szokásos elfojtós nevetés közepette. – Évente egyszer takarítasz, igaz?

-        Nem, csak az utóbbi időben nem volt kedvem hozzá – védekezett Sirius elvörösödve. – Nos, akkor… foglalj helyet! Én megnézem, mi van itthon.

-        Előre szólok, hogy fogalmam sincs az ételvarázsoló bűbájokról, szóval rám ne számíts.

-        Valami szendvicset szerintem össze tudunk ütni – szólt ki a konyhából Sirius. - Ha minden kötél szakad, elhoppanálunk anyámékhoz. Náluk mindig akad minden.

-        Te tényleg őrült vagy! – jajdult fel a lány. – Már majdnem éjfél van, te pedig képes lennél felverni édesanyádat a legszebb álmából, csak mert úgy hívsz meg valakit magadhoz, hogy nincs a lakásban semmi ehető?

-        Ha hajnal négykor állítok be, akkor is mosolyogva és tárt karokkal fogadna, mert én vagyok a szeme fénye – kuncogta Sirius. – Egyébként sajnálattal közlöm, hogy ma nem fogod megismerni anyámat. Találtam ételt, csak fel kell melegítenem. Egy pillanat, és ehetünk.

Sirius gyorsan a tűzhelyre helyezte az edényt, alágyújtott, aztán benézett a szekrénybe. Úgy emlékezett, kell még lennie egy üveg mézbornak. Kezébe vette az üveget, aztán mégsem bontotta fel. Ha ő most elkezd inni, akkor elveszti a fejét. Wendy pedig amúgy sem inna. Elővett a mágikus hűtőből egy üveg gyümölcslevet.

’Igaz, hogy a narancslé meg nem igazán illik a raguhoz…’ – gondolta egyre idegesebben, és beletúrt a hajába.

-        Wendy, innál valami erősebbet? – kiabált ki a nappaliba.

-        Víznél erősebbet nem, köszönöm. Nem kockáztatom meg, hogy valóra váltsd a fenyegetésedet. Eszemben sincs beállni Jade és Tiara mögé a sorba a skalpjaid közé. És figyelmeztetlek, hogy ha inni kezdesz, akkor az első felhajtott pohár után eltűnök innen.

-        Nincs kedvem alkoholba fulladni, ne izgulj. Anélkül is elég álmos vagyok – szólt Sirius elfojtva egy ásítást, és gyorsan felszolgálta az ételt.

-        Ha nem beszélnél annyit állandóan, legalább két órája enni kezdhettünk volna, és már rég édesdeden alukálhatnál a bölcsődben – gúnyolódott a lány.

-        Vigyázz, Wendy Richards, mert betapasztom a szád! – fenyegette meg mosolyogva Sirius a lányt. – Egyél!

-        Igazán szívélyes vendéglátó vagy, Sirius Black! Parancsolgatsz, le akarsz itatni… nem hiszem, hogy édesanyád helyeselné ezt a viselkedést.

-        Csakhogy te nem vendég vagy – vágott vissza Sirius. – A te házad az én házam, gondolom, ismered a mondást. És barátok közt nem szokásom udvariaskodni. A barátaim, akikből talán ha kettő van, a faragatlan, nyers Sirius Forest Blacket kapják. Sajnálom, ez a helyzet, kicsi Wendy – vigyorgott rá a lányra.

-        Neked tényleg agyatlan, buta tyúkok lehettek a szerelmeid, ha egy óránál tovább el tudtak viselni önként – jegyezte meg a lány fejcsóválva.

-        Nos, először is, azok a lányok más szolgáltatásaimat részesítették előnyben, nem azt, amit te. Másodszor pedig nem a szerelmeim voltak, maximum barátnőnek vagy szeretőnek nevezhetem őket – jegyezte meg Sirius keserűen.

-        Ó, ne mondd már azt, hogy azok után, hogy a szüleid alig tizenkét éves korukban ismerték meg egymást, és tizenhat éves korukra olyannyira egymásba szerettek, mint említeni szoktad, hogy te még egyszer sem voltál egy picit sem szerelmes! – hitetlenkedett a lány.

-        Pedig így van – felelte Sirius halkan. – Egyszer volt egy plátói szerelmem még évekkel ezelőtt, de akkoriban nem voltam ilyen nagy hódító, ezért nem mertem közeledni a lányhoz. Csak távolról gyönyörködtem benne, aztán valahogy elmúlt az egész, és bevetettem magam olyan lányoknál, akik csak külsőre tetszettek. Mivel egyik iránt sem voltak mélyebb érzelmeim, fesztelenül tudtam fűzni mindegyiküket. Nem tudom, mit csinálhatok rosszul. Még nem jött össze a nagy fellángolás. Talán… talán kell valami hozzá, amit én nem ismerek. Vagy az a sorsom, hogy ne legyek szerelmes. Vagy talán várnom kell még 20-30 évet.

-        Lehet, hogy most ostobaságot mondok, de… úgy beszélsz, mintha magányos lennél – jegyezte meg a lány halkan.

Sirius felnézett a lányra.

-        Mióta téged ismerlek, nem olyan rossz – vallotta be suttogva. – Az iskola elvégzése óta állandóan dolgozom. Voltak nők az életemben, de egyikkel sem éreztem olyan jól magam, mint veled. Egyikükkel sem tudtam annyi dologról beszélgetni, mint veled. Talán csak az egyik gyerekkori barátommal, aki szintén nő. Vele viszont nem sűrűn van alkalmam találkozni sajnos. De a többiek… Mielőtt először nekedütköztem volna a minisztérium folyosóján, csak a munka, a családi vacsorák, az az idegesítő a-miniszter-úr-lánya-vagyok-nem-rúghatsz-ki Denise, és néhány örökösen butaságokról fecsegő hálótárs szerepelt az életemben. Szinte csak aludni jártam ebbe a lakásba, mert a mágiaügyi miniszterünk percenként küldözgette a leveleit, hogy legyek szíves, és intézzem már el ezt meg azt az ügyet, ő ugyanis épp nem beszél az ilyen vagy olyan nyelven – parodizálta álmos-fáradtan a főnökét Sirius kezeivel hadonászva és pofákat vágva.

folytköv!